Aztán jöttek az orvosok, kölcsönkérték talián testvéreinktől a mofetta szót, holott Székelyföldön annyi megnevezése volt és van a gázzal telt gödröknek: gőzlő, süllögő, s ha ásványvízen keresztül jön fel a mélyből, akkor poszogó, buffogó, súgó, bugyogó, buzgó, s maga a gáz doh Kovásznán és erő Csíkban. Néprajzos legyen az, aki össze tudja írni ezek népi megnevezéseit. A szén-dioxid nemcsak a vulkanikus területek terméke, feltör a mélyből ott is, ahol a nagy mélységekben a legkülönbözőbb kőzetekben van boszorkánykonyhája, és nem vulkanikus eredetű. Háromszéket és Csíkországot bőven megáldotta az Isten ezzel a gyógygázzal. Az Északi-Kárpátok déli lábánál is van itt-ott belőle, de lám, ott felette becsülik, van olyan mofetta Mátraderecskén, ahol a gyógykezelést már a magyar állam pénzügyileg támogatja, és ahol a Mofettával, Szén-dioxid-terápiával az Egészségért Nemzetközi Egyesület országszerte gondoskodik, hogy az ember szolgálatába állítsa. Nálunk a mofettázás ára benne van az ásványvíz-fürdőzés, a gyógyszeres és mellékkezelések összértékében. A csonkaországban megbecsülik a mofettagázt, s még arra is hajlandóak, hogy betegközelbe szállítsák ott, ahová a beteg nyomós okok miatt aligha tud elmenni.
Kötetre menő tudnivalók mifelénk sem születtek még, de nyomdakész azonban az a könyv, amely egy szerzőcsoport tollából Székelyország mofettáiról értekezik az olvasók széles tábora számára is érthető módon. Székelyföldön Kovásznát és Tusnádfürdőt nevezik mofettás városnak, jócskán van gyógygáz falvakban, kisebb fürdőhelyeken is, de ahol nincs orvosi szakrendelés, gyérebben veszik igénybe a rászorulók. Születtek ugyan mifelénk is új mofetták (Zalánpatakon, Bálványosfürdő környékén, Al-Csíkban), egyesek kénhidrogénben is olyan gazdagok, hogy használatuk esetén érvényesül a Málnási Géza professzor által tanulmányozott úgynevezett szulfoterápia. Imecsfalva, Gelence, Ozsdola környékén olyan tőzegiszaptelepek is vannak, amelyeknek gyógyiszapként (szapropelként) való hasznosítása Kovászna-fürdőn sikeresnek mutatkozott.