A bemutatót Nistor Laura és Telegdy Balázs, a Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszékének oktatói, a kutatást végző szakemberek tartották. A kutatás – amint a bemutatón elhangzott – kvantitatív és kvalitatív módszerrel készült, előbbi egy standardizált online kérdőíven keresztül vizsgálta a fogyasztók preferenciáit, míg a kvalitatív vizsgálat a fókuszcsoport módszerével a fogyasztói preferenciák mélyebb megértését, a helyi termékek tágabb kontextusba való helyezését tűzte ki célul.
Kérdőíves felmérés
Az interneten közzétett kérdőíves felmérés korántsem reprezentatív, de fontos információk szűrhetők le, hiszen az online felületen olyan személyek válaszolnak, akik érdekeltek a témában – fejtette ki  Telegdy Balázs. Összesen 161 háromszéki válaszadó töltötte ki az íveket, kétharmaduk nő, a sepsiszentgyörgyiek aránya 80 százalék fölötti, a városiaké pedig meghaladja a 90 százalékot. Nemzetiség tekintetében négyötödük magyar. A legfiatalabb válaszoló 14, a leg­idősebb 79 éves volt, az életkor szerinti megoszlás alapján a legnépesebb kategória a 30–39 év közötti (29 százalék). A válaszolók átlagos életkora 42,3 év volt. Ami a válaszolók anyagi helyzetét illeti, legtöbben (háromnegyedük) úgy vélte, hogy átlagos jövedelemmel rendelkezik. Átlagjövedelmük 1338 lej, és több mint hatvan százalékuknál az egy főre eső jövedelem 500–1500 lej közötti.
Ami a vásárlási szokásokat illeti, a kutató elmondta: egyértelműen kiderült, hogy a helyi termék alatt a legtöbben a helyi tulajdonú üzletekben forgalmazott, helyben gyártott, friss élelmiszereket értik, és azért vásárolják, mert egészségesebbnek vélik, mint a nem friss, tartósított élelmiszereket. Legtöbb esetben (42 százalékban) a helyi termék (ezalatt a Kovászna megyében gyártott termékeket értik) a háztartás fogyasztásának legtöbb egynegyedét teszi ki, míg 29 százalékuk a fogyasztás legtöbb felét jelölte meg.
Ami a helyi termékek megítélését illeti, a válaszadók többsége (volt, hogy elsöprő többsége) pozitívan válaszolt a következő kérdésekre: a helyi termékek megbízhatóbbak, egészségesebbek, jobb minőségűek, de drágábbak is, mint a behozottak, ugyanakkor divat is helyi terméket vásárolni.
A társadalmi környezet tekintetében a legtöbben azt tartották a legfontosabbnak, hogy a helyi termékek vásárlásával a helyi gazdákat segítik. Ez a kutatók szerint egyben azt is mutatja – és ezt a fókuszcsoportos kutatás is alátámasztotta –, hogy a válaszolók a helyi termék alatt a beazonosítható termelőt látják, mivel a legtöbb árucsere a termelő és vásárló között közvetlen módon zajlik, ugyanakkor a helyi termékekre elköltött pénz, illetve a helyi szolgáltatások igénybevétele minden esetben a helyi gazdaságot erősíti. A környezettudatos szempont is jelentős szerepet játszott, a válaszadók több mint négyötöde (84%) tartotta fontosnak, hogy a helyi termékek fogyasztása kevésbé szennyezi a környezetet. Ugyanakkor a válaszok alapján kiderült, fontos tényező a kulturális dimenzió is, a válaszolók 73 százaléka vélte fontosnak vagy nagyon fontosnak azt, hogy a helyi termékhez tartozzon egy helyi történet, ami személyesebbé teszi és egyben kontextusba is helyezi a fogyasztott terméket.
Arra a kérdésre, hogy nevezzen meg három terméket vagy márkát a válaszadók össze­sen 463-féle választ adtak, a legtöbb említést sorrendben a Bertis, a Diószegi és a Covalact kapta.
Fókuszcsoportos felmérés
„Vizsgálatunk célja az volt, hogy megértsük, mit jelent a fogyasztóknak a helyi termék fogalma, milyen típusú termékeket és szolgáltatásokat illetnek a helyi jelzővel, milyen tapasztalataik vannak a helyi termékek és szolgáltatások fogyasztásában, mi motiválja a helyi termékek fogyasztását, és milyen elvárasaik vannak a helyi termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban” – ismertette az alapvetéseket Nistor Laura. Öt fókuszcsoportot sikerült szervezni, összesen 38, átlagosan 8 résztvevővel (háromnegyedük nő), ami a kutató szerint teljes mértékben megfelel a módszer követelményeinek. A fókuszcsoportokat három városban: Sepsiszentgyörgyön (három csoport, ebből egy román nemzetiségű résztvevőkkel), Kézdivásárhelyen és Kovásznán (egy-egy csoport) vezették. A résztvevők előzetes felhívások (Facebookon és napilapokban meghirdetett toborzás) alapján jelentkeztek, fele középfokú, 45 százaléka pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezett, a kutatásra fordított idejüket 50 lej értékű vásárlási utalvánnyal honorálták a módszer gyakorlatának megfelelően.
Három kérdéskört jártak körül: a helyi termék és szolgáltatás meghatározása; a helyi termékekkel kapcsolatos fogyasztói szokások, tapasztalatok; illetve az ezzel kapcsolatos tájékozottság, elvárás.
A kutatás ezen szakaszában is kiderült, hogy a helyi termék legelőször, spontán módon, szinte kizárólagosan az élelmiszerekre értődik, más típusú helyi termékek és szolgáltatások, esetleg cégek neve általában csak a moderátori kérdések következtében merül fel a résztvevőkben. Ennek ellenére a kutatók úgy vélik, hogy a helyi termék fogalma saját termesztésű és/vagy készítésű termék – informális hálózatokból (nem föltétlen üzletből) származó termék – kistermelőktől, kisvállalkozóktól származó termékek – nagyobb (térségi) vállalkozóktól származó termékek láncolat alapján rögzültek a fogyasztókban. Ám az is kiderült, hogy a fogyasztók bizalma csökken, ahogy a láncon haladunk. A nagyobb vállalkozóktól származó termékek esetében cég-, illetve márkanevekre is rákérdeztek, ezáltal alakult ki az úgynevezett mentális térkép. Eszerint döntő többségben olyan cégneveket említettek a válaszadók, amelyek az élelmiszer-kereskedelemre specializálódtak: Diószegi, Bertis, Benedek, Toro. Arra a kérdésre, hogy említsenek olyan vállalkozásokat, amelyek nem élelmiszer-kereskedelemhez köthetők, a válaszok általában nehezebben születnek meg, és olyan nevek kerülnek gyakoribb említésre, mint a Depo, Cosys, Hamor és más IT-cégek, helyi bútorkészítő és szolgáltató cégek, például Szabóék, Bobo stb.
Mi tesz helyivé egy vállalkozást? – volt a másik fontos kérdés. A résztvevők többféle elvárással szembesítik a cégeket – mondta a kutató: helyben termelnek, helyi a tulajdonos, helyi nyersanyagból dolgozik (ebből következik a frissesség), helyi munkaerőt foglalkoztat, helyi bejegyzésű és itt is adózik, továbbá közösségi szerepvállalása is jelentős. Nistor Laura hangsúlyozta: a válaszadók szerint ezeknek a kritériumoknak általában nem egyszerre kell teljesülniük.
A legfontosabb következtetés azonban mindenképpen az, hogy a bizalom és hitelesség jelenti a hosszú távú elköteleződést egy adott termék, márka, vállalkozás mellett – összegezett a kutató. Amennyi­ben a vásárló úgy látja, hogy megelőlegezett bizalma nem sérül, és folyamatosan az elvárásainak megfelelő termékeket kap az eladóktól, hosszú távon elkötelezi magát a helyi termékek mellett, akkor is, amikor a helyi termékek ára magasabb a konkurens termékénél. A fogyasztók úgy érzékelik, hogy a helyi termékbe könnyebb „belelátni”, könnyebb szemmel tartani, leellenőrizni a minőséget. Ehhez azonban szükséges az, hogy a fogyasztók meg is bizonyosodjanak arról, hogy az adott termék valóban megfelel elvárásaiknak.
Kampány
A bemutatón Bereczki Kinga, a HKA igazgatója hangsúlyozta: a felmérés eredményei alapján hamarosan átfogó marketingstratégiát dolgoznak ki szintén a Sapientia szakemberei segítségével, amely elsősorban a tudatosítás, illetve a helyi termékek és szolgáltatások könnyebb beazonosíthatóságát segíti majd. Ugyanakkor hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a helyi vállalkozók közötti kapcsolat erősödjön, s minél nagyobb mértékben vegyék igénybe egymás termékeit, szolgáltatásait.
A kommunikációs kampány márciusban kezdődik, és októberig tart. Ez idő alatt az alapítvány munkacsoportja folyamatosan gyűjti a termék-, illetve cégadatokat, ezek feldolgozása és megjelentetése jövőre esedékes. A programhoz bárki csatlakozhat, az alapítvány partnereivel kapcsolatot, közvetlen együttműködést alakít ki – hangsúlyozta Bereczki Kinga.
A találkozón Toró Attila képzőművész bemutatta az általa készített kampánylogót.