– Kedves Y, én a B biztosítótársaságtól keresem önt. Van nekünk egy közös jó ismerősünk, úgy hívják, hogy MT bácsi.
– Igen, ismerem.
– Nos, nekem nagyon kedves régi ügyfelem az M család, T-től kaptam meg az ön telefonszámát, mert úgy gondolja, hogy ön megbízható ember. Ha nem tévedek, van egy kisgyereke, ugye?
– Igen.
– Ön is tudja, hogy az egyetemen úgymond ingyenes a tanítás, de mégsem úgy van. A tanulmányi alapra gondolok.
– Nem értem pontosan, miről van szó...
– Azért kerestem meg, hogy valamelyik nap beszélgessünk egy negyedórát, információt szeretnék adni erről a tanulmányi alapról, ami úgy szól, hogy a szülő félretesz minden hónapban egy kis összeget, és amikor 19 éves a gyerek, és egyetemre megy, akkor odaadjuk neki. Mellette egy csomó más jó dolog is van, mert ahogy T is mondja, sajnos nem tudjuk, mit érünk meg máról holnapra, és a gondok ott kezdődnek egy családban. Adja Isten, hogy ne történjen meg. Számos kliensem volt, akik megérték, hogy kapja a finanszírozást a gyerek. Tetszik érteni? Ha nem megy egyetemre, úgyis el kell kezdje az életet, nem? S nem mindegy, hogy utolsó percben vakarjuk a kobakot, vagy kicsidenként félreteszünk egy biztos helyre a gyerek érdekében.
– Önök autóbiztosítást is kötnek?
– Nem uram, a B nem kever-kavar, mint más biztosító. Élet, nyugdíj, gyerekek, egészségügy, a B erre van szakosodva már százötven éve. És igazuk van valahol. Meg lehet nézni, hány világégés volt, és ők még mindig itt vannak. Nem mint a híres C. Mondjuk, ez engem nem érdekel, de vannak bizonyítékok. Ön is értelmes ember, tudja jól, miről beszélek...
– De az a helyzet, hogy ön egy koldusszegény emberrel beszél...
– Ezzel nem értek egyet, mert T sem dobja el a pénzét, és más sem, de ha a gyerekről van szó, az felelősséggel jár, és higgye el, hogy a gyerekpénzt sok mindenre lehet használni. Például félre lehet tenni egy olyan helyre, amiről tudjuk, hogy biztosan az övé... Márpedig én ezt szerződésileg garantálni tudom, tetszik érteni? Mindenki tudja, aki jártas a pénzügyi piacon, hogy a fejlődő világban vannak rizikós befektetési alapok, de ez nem ilyen. Visszatérve: én is szülő vagyok, a fiam egyetemen van, és adja Isten, hogy ön is érje meg ezt. Én tudtam jól, hogy annyit sohasem tudok félretenni, hogy üsse Páké Barátost, ahogy mondani szoktuk, de legalább valamit félretettünk, uram, és ezt T is nagyon jól tudja. Nem gazdagodunk meg, de egy lyukat betömünk. És akinek lejárt, boldog szülő lett. Erről szól a dolog, higgye el. S mondtam, hogy nem tudjuk, mit érünk meg. Ha jön egy betegség, rokkantság, akkor veszi észre az ember, hogy mit jelent gyerekprogramba fektetni a pénzt. Mondja meg, melyik bank vállal olyan rizikót, hogy ha valami bajom történik, ő tovább fizeti helyettem a részletet. Úgyis elmegy az a pénz, egyetért velem? Mióta a cégnél dolgozom, olyanoknak is kötöttünk, akik már nincsenek, vagy tolószékben vannak. Sajnos erről szól az életünk, uram. Na de beszéljünk inkább a pozitív feléről, a gyerek jövőjéről. Higgye el, nem könnyű félretenni, és ahova hozzáférünk, onnét elveszünk. Oda kell tenni, ahol az ember nem tud hozzáférni. Vagy hozzá tud, de ráfizet, ha a gyereke jövőjét veszélyezteti. Érti, uram? Ez a pénz a gyerek és az ön érdekében lesz megtakarítva, nem kidobott pénz. Tizenöt évvel ezelőtt szövegeltünk a nyugdíjakról, most láthatja mindenki, hogy ez a rohadt állam mit csinál. Nem lesz nyugdíjunk, mire oda kerülünk, és ha idő előtt lerúgjuk a patkót, a kötelező magánnyugdíjból mit lát a család? Átteszi a pénzt a feleségnek-férjnek a nyugdíjalap-kezelésébe, és ő is csak akkor veheti hasznát, ha megéri a nyugdíj-korhatárt. Nálunk erre is van megoldás, és higgye el, ez biztos hely. Kár, hogy nem ismertük meg egymást hamarabb, mert az ember sosem tud annyit félretenni, hogy elég legyen. Az idő eltelik, s ahogy T is mondja, nem tudjuk, mit érünk meg máról holnapra, de a család tovább kell éljen. S ha minden jól megy, mi is megérjük a gyümölcsét. Mi azt szoktuk mondani, hogy meg kell érjen a paradicsom, érti? Nem vérpirosra, hanem csak pirosra, ha-ha-ha.
– Elnézést, le kell tennem, de holnap megkeresem, ha bent lesz az irodában...
– Száz százalék, hogy bent leszek, uram, ha meg nem halok, vagy valami bajom nem lesz. Elmondom, hol talál meg...
*
Ismerős helyzet. Hány meg hány hasonló ügynök keresett már bennünket, aki jobban képviseli érdekeinket, mint mi magunk. Csak annyi a dolgunk, hogy a boldog jövő reményében rendszeresen fizessük a részleteinket.