Demeter J. Ildikó
Aki megérte, az most elégtétellel nyugtázhatta, hogy az Országos Befektetési Alap (FNI) meséjével háromszázezer gyanútlan polgárt átverő Sorin Ovidiu Vîntu végre elnyerte büntetését: nyolc év börtönt róttak ki rá az egykori országrengető csalásért, és szabadsága mellett 13 millió dollárjától is elbúcsúzhat. Úgy tűnik most, hogy végül többet veszített, mint amennyit nyert, hiszen csúnyábban ráfizetett, mint pórul járt ügyfelei, és amúgy is rosszul áll a szénája: jelenleg egy előző börtönbüntetését tölti, és még vannak folyamatban levő perei; ráadásul beteg is.
Arról nem tudunk, hogy az egykori „befektetők” – többségük szerény kisember, aki a kilencvenes évek ijesztő inflációja (1999-ben közel 55 százalékos volt a pénzhígulás Romániában!) mellett bedőlt a piaci kamatok három-négyszeresét ígérő üzletnek, és esetenként autóját is pénzzé tette a többszörös haszon reményében – hány százaléka élte meg a 17 évet késett igazságszolgáltatást, amely még mindig nem teljes: a károsultak fele, mintegy 155 ezer személy, illetve család mostanáig sem kapta vissza pénzét, dacára annak, hogy az állami takarékpénztár, a CEC szavatosságot vállalt a kifizetésekre. Pár éve az erre vonatkozó egyezményt aláíró igazgatót is perbe fogták, de még az ítélet előtt elhunyt, rajta már nem lehet számonkérni azokat, akik mögötte álltak, mert egyedül nem hozhatott ilyen horderejű döntést. Hiszen 2000-ben, amikor az 1996-ban létrehozott piramisjáték – mert ez volt Vîntu befektetési alapja, és ahogy egykori üzlettársa, az ügyben először börtönre ítélt Ioana Maria Vlas mondta, erre egy falusi szövetkezet könyvelője is rájöhetett volna – összeomlott, még úgy volt, hogy a CEC jótáll a lakossági betétekért, Vîntu pedig nevetve továbbáll a haszonnal. Az állami szervek elnézése mellett...
Meg fogunk-e valaha mindent tudni erről a szántszándékkal összezavart ügyről? Eléri-e a büntetés a háttérben állókat is, akik nélkül ez a gyanús üzletember aligha vitte volna ekkora szabású csalásig? Megkapják-e a becsapottak az őket illető kártérítést bő másfél évtizedes őrlődés után? Most hihetőnek látszik mindez, de ki mer ennyi csalódás után bizakodni? A kormánykoalíció egyelőre félretette a büntetőjog módosítását, de a kegyelmi törvénytervezet megkezdte útját a parlamentben, és ebben is számos konkrét esetre szabott javaslat van – többek között a gyógyíthatatlan betegeket is hazaengednék. Vannak, akik nagyon szeretnék az időt visszaforgatni oda, ahol ilyen üzleteket lehetett lebonyolítani, amelyekben a nyereség a magánszámlákra megy, a veszteség pedig másoké vagy az államháztartásé. Remélnünk kell, hogy nem járnak sikerrel, hogy az igazságszolgáltatás fejlődik, gyorsabb és magyar ügyekben is elfogulatlanabb lesz. Akkor majd fellélegezhetünk. Ha megérjük.
