A hatékony oktató-nevelői munka eredményeként az 1946–47-es tanév végén érettségizik az első évfolyam, megfakult, barnás tablójuk a Mikes Kelemen Főgimnázium első emeleti folyosóján nyitja a tablókiállítás sorát. Talán kevesen állnak meg az iskola történetének új korszakát fémjelző tabló előtt.
Nézem a tablót, és próbálom felidézni azon tanárok arcát, akik később engem is tanítottak. Nagyszerű pedagógusnemzedék volt: Zakariás Istvánné Málnásy Erzsébet igazgató vagy bármelyikük méltó lenne rá, de ez alkalommal csak azokat említem, akik az én nemzedékemet is tanították: dr. Debreczy Sándorné Daragus Ibolya, Rác Gáborné Demeter Éva, Kiss Árpád és felesége, Seprődi Anna, dr. Salamon Ferenc, dr. Székely Zoltán, Könczei Lászlóné Izsák Anna és nem utolsósorban Gocz Erzsébet, akiről most, születésének 100. évfordulóján tisztelettel emlékezem.
Sepsiszentgyörgyön a Székely utca 40. szám alatt látta meg a napvilágot 1917. március 4-én. Az ismert és elismert Gocz családot két gyermekkel áldotta meg az Isten: Erzsébet és István (a II. világháborúban valahol az ukrán fronton halt meg). Édesapjuk Gocz Ferenc hivatalnok, édesanyjuk János Anna varrónő, később üzletet is fenntartott.
Böske néni (tanítványai így nevezték) az algimnázium három osztályát Sepsiszentgyörgyön végezte, a főgimnáziumot a kolozsvári Református Leány Főgimnáziumban, ahol 1933-ban leérettségizett. A helyi magyar lap cikkezett az érettségiről, s név szerint említette meg a jó eredményt elérő maturandusokat, köztük Gocz Erzsébetet is, „a kisebbségi diákok őszi érettségijének írásbeli része vasárnap befejeződött... Az eredmény döbbenetes, 130 jelentkező közül a túl szigorú vizsgabizottság csupán 37 növendéket bocsátott szóbelire.”
Az érettségi után iratkozott be a Ferdinánd Egyetem földrajz-történelem szakára, amelyet 1940-ben végzett el. Egyetemi évei alatt aktív tagja és szervezője volt a magyar diákszövetségnek, az évente megszervezett magyar diákbáloknak. Diplomaszerzésének éve a „kicsi magyar világ” kezdetével esik egybe. Idehaza díszes magyar ruhában ott volt ő is a város központjában, köszöntötte a bevonuló magyar katonákat. Ez a magyar ruha ma családi ereklye, fia őrzi.
Tanári pályafutásának első évei a nagyváradi Zrínyi János Kereskedelmi Iskolában, majd a marosvásárhelyi Református Leánygimnáziumban teltek. Zakariás Málnásy Erzsébet hívására tért haza a főgimnáziummá avanzsált Leány Főgimnáziumba. 1944–1958 között az iskola tisztelt, szigorú földrajztanára, közben az 1952–53-as tanévben aligazgatója Hadnagy Anna igazgatása alatt. Egy évig (az 1958–59-es tanévben) a 3. számú iskola tanára volt. Pályafutását a Székely Mikó Kollégiumban folytatta, ahol nyugdíjazásáig (1974) dolgozott, közben egy tanévben (1964–65) ismét iskolánkban találtuk.
Civil életének két állomása volt: 1952-ben feleségül ment Forrai Ferenc színművészhez, akitől 1955-ben elvált. Ikergyermekeit, Tibort (nyugalmazott homoródszentpáli igazgató-tanár) és a korán elhunyt Lillát egyedül nevelte fel.
Már egyetemi évei alatt vonzódott a színjátszáshoz, majd pályafutása idején diákjaival próbálta megszerettetni a színpad világát. Színészeket hívott meg a betanított darabok színvonalának emelése céljából (ekkor ismerkedett meg leendő férjével).
A gyereknevelés és diákjaival való állandó foglalatosság töltötte ki élete lényegét. Mint földrajz szakos tanár nagyon sok kirándulást szervezett diákjainak, bejárták a megye és Erdély nevezetes helyeit. Pedagógusi munkásságát 1954-ben Munka Érdemrenddel ismerték el. 96 éves korában hunyt el. Sírja a református temetőben a családi sírkertben található.