Óhatatlanul Petőfi alakja jelenik meg lelki szemeink előtt, amikor az 1848–49-es szabadságharc eseményeit taglaljuk; amikor ünnepelni készülünk vagy akár már ünnepelünk is. Ha képesek vagyunk rá, hogy összevonjuk a kettőt, akkor a világ egyik legnagyobb költőjének a segítségét kapjuk meg történelmünk, sőt, jelenünk ellentmondásos, logikátlan és a nemzet fogalmát valami nagy, humánusnak hazudott konglomerátumban feloldani törekvő szándék megértésében. De nézzük Petőfi példaadó szabadságvágyát és magyarságát!
Jól tudjuk, hogy nem egyértelműen vérségi vonatkozásban volt magyar, hanem a nagy közösséghez, a nemzethez való tartozásában, méghozzá úgy, hogy megbecsüléssel verselt a többi népről is. S amikor szabadságért kiáltott, azt minden népnek követelte. Sok-sok Petőfi-kötetet sodort könyvtáramba a sors: régi-régi kiadásúakat és egészen újakat. A legnagyobb részüket ajándékba kaptam, s mint afféle ereklyét, őrzöm őket máig. A legtöbb iskolaév végén vagy az irodalmi vetélkedők újabb és újabb fordulóin is Petőfi-köteteket kaptam tanulmányi eredményemért vagy díjnyertes írásaimért, bölcs beírásokkal, osztályfőnököm vagy a zsűri elnökének aláírásával. Mindannyian megfellebbezhetetlen megoldásnak tartották a velük való jutalmazást. Valójában az is volt.
Az idők során a versek sokfajta értelmezésével találkozhattunk iskolai órákon, egyetemi előadásokon vagy az irodalomtörténészek tanulmányaiban, ám az soha senki számára sem lehetett kétséges: a fiatalos hévvel verselő és márciusi ifjak tizenkét pontjának a megfogalmazásában Jókaival részt vevő költő világszabadságot óhajtott, és ugyanakkor saját nemzete megmaradását, boldogulását, kiteljesedését! Mert független és szabad a magyar nemzet csak egy megnyomorítatlan, minden háborútól és kényszertől mentes világban lehet!
Petőfi életműve a miénk: magyaroké. Engedjük örömmel, hogy az emberiségé is legyen. De az emberiségé – tehát Európáé, Amerikáé, Afrikáé, Ázsiáé, Ausztráliáé – csak akkor lehet, ha ők hagyják Petőfit és hagyják a magyar népet magyarnak lenni. Ez a világszabadság, a sajtószabadság és mind a 12 pont lényege.
Így a márciusi Petőfi valamiféle közös jelkép is: az egész földkerekséget bevilágító lobbanó láng.
CSORDÁS MIHÁLY
