A falu havasain régen igen sok vadpáva (értsd: siketfajd) élt, innen a falunév. Az 1567. évi összeírás alkalmával 22 kapuja volt. Sólymokat is tenyésztettek a pávaiak – mondják – havasokon, a Sólyomkőn, 1635-ben tizenhét solymárcsaládot jegyeztek, melyek közül a leg­ismertebb a Marti család. Egyik ősüknek sírköve lehet az, amelyet a pávai templom falába illesztettek, s amelyen egy madár (páva vagy sólyom) felett keresztbe tett szablya és buzogány látható.
A Marti család jelesebb família lehetett, de érdekes, hogy nem leltünk nyomára a családtörténeti irodalomban. Eléggé szűkszavú a településre vonatkozó irodalom. A falu polgári múltjáról tanúskodó egykori községi levéltár a lángok martaléka lett. Különös, hogy nem él már a helyiek emlékezetében a faluhoz kötődő két „lánytörténet” sem, Marti Ilonka török kori és Botos Deborka XVIII. századi históriája, melyet Finta István pávai református pap szedett rímekbe. A helybeli református parókia irattárában megmaradt ugyanis a papköltő Finta István keze írása, és Szőkéné Finta Gizella nyugalmazott óvónő és Finta Lajos testvére – a verselő lelkész rokonai gyanánt – őrzi az egykori verselő pap emlékét. 2003. március 15-én a turulszobor újraavatása alkalmával éppen az óvó néni mondta el Finta István Páva, a neved fennmarad című, 1941-ben írt versét.
Élénk a közösségi élet
Örömmel hallottuk, hogy számos rendezvény a helybeli református egyházközség keretében zajlik, s főleg az asszonyok, a nőszövetség a mozgatója – tájékoztatott Pop Levente református lelkipásztor, aki 2013-tól gondozza a 243 lelket számláló pávai gyülekezetet. Templomos nép a pávai és vendégszerető: nemrég fogadták az egyházközség holland testvérgyülekezetének kilenctagú küldöttségét, akik karácsonykor évente mintegy 100 cipősdoboznyi ajándékot küldenek a pávai gyerekeknek, élelmiszercsomagokat az időseknek. A gyülekezet 2013-ban önerőből felújíttatta a B-kategóriájú templom belső részét, ezt követően – pályázati forrásokból – a külsőt is. Ismét pályáztak a harangtorony tatarozására, s ha a széle üti majd a hosszát, jó lenne kicserélni a templom nyílászáróit is. Az egyházközség tevékeny főgondnoka id. Sidó György.
Páván egy számában növekedő ifjúsági csoport is tevékenykedik, a pávai gyerekek nyerték a kistelepülések mesekunyhó-akcióját. Túl vannak már az ökumenikus imahéten, amely szeretetvendégséggel zárult. Fellépett a zabolai Gyöngyharmat táncegyüttes, megtartották a farsangi hagyományos kosarasbált is. Ki merné azt állítani, hogy nem él külön közösségi életet a 700 lelkes település, melynek majdnem fele magyar nemzetiségű, a többi magyar anyanyelvű cigány meg román?
Megújult a kultúra háza
– Gondoskodott a zabolai önkormányzat, a falu és az egyházközösség arról, hogy megfelelő színhelye legyen ennek a köz- és egyházi életnek – folytatta Demes Botond zabolai alpolgármester, aki Páva lakója. Elmondta, hogy jelentős felújításokat végeztek az egykori községházából átalakított kultúrotthon épületén (alapszigetelés, nyílászárók cseréje, külső-belső javítás-meszelés, központi fűtés beszerelése és székekkel-asztalokkal való bebútorozása). A református egyház tágas és vonzó imaháza is helyet ad nemcsak a lelki, hanem a helyi népnevelő előadásoknak is. Sajnos, tulajdonjogi kérdések tisztázása miatt késtünk a pávai ravatalozóház építésével. Jelenleg pirosban már áll, ugyanis időközben felmerült a gondolat, hogy hátsó oldalát bővíteni kellene egy halotti kamrával. Lesz még gondunk a két évvel ezelőtt árvízmentesített Pávai patak mederszakaszának alakításával is, időközönként még ki-kilép az ár, és meg kell emelni néhány alacsonyabban fekvő hidat is. Az idei tervekben szerepel az alszegi híd megemelése, már meg is rendeltük a betonelemeket. A falu főutcáját két éve sikerült leaszfaltoztatni, de megmaradt a gond a sáros mellékutcákkal. Prizmákban áll 50 tonna törtkő, azzal be tudjuk  tömni a kátyúkat.
Nem hal ki a díszítő fafaragás
Felkerestük Rhéti József faragómester, egykori tanító és jelenlegi pávai énekvezér barátunkat is, akinek számos emlékkopjája hirdeti Háromszék-szerte jeles elődök és események emlékét. Most is dolgozom, ha megkérnek, s ha a két kezem bírja – mondta Rhéti tanító úr. Van emlékkopjám a kisborosnyói történelmi emlékparkban, nemrég elkészült három emlékkopja, melyeket a zabolai Mikes Gergely gróf rendelt, kettőt a Kis-Küküllő menti Bethlenszentmiklósra és egyet Küküllőváraljára a család felmenőinek emlékére készítettem. Ha a zabolai tanács is rábólint, a reformáció 500 éves évfordulójára szándékoznék egy emlékkopját faragni, amelyet majd a helybeli református templomkertbe kellene-illene elhelyezni. 
Bekopogtattunk a Deák Béla néptanító nevét viselő iskolába, ahol Kádár Edit tanítónő és kolléganője, Váncsa Eszter fogadott. Harangszó után már felette hangos a „tudás pávai vára”, hazafelé készültek a kis óvodások, iskolások, az udvaron a szülők népes serege várta őket. Két összevont és egy különálló osztállyal működik az iskola, és van egy óvodai közös csoport is. Meleg, rend és csend fogadott. Kár, hogy nem hamarább találkoztunk – mondták a tanítónők, s már mesélték is, milyen hangulatos és ötletes farsangi előadással zajlott a mókás téltemetés Páván, amelybe bevonták a szülőket is. Reméljük, májusban is találkozunk – búcsúztunk –, amikor emlékkopja- avató lesz, ahol a pávai gyerekek szolgáltatják a műsort.
Otthon Sidó Gézánál
Nem egy alkalommal beszélgettünk már a mezei munka és az állattenyésztés ismerőjével, hisz a föld, a mező, a konyhakert és a háziállat hozadéka nélkül felette nehéz a vidéki ember élete. Kiderült, hogy ígéretesnek mutatkozik a pávai határ, jól keltek a gabonák, szépen zöldellnek a késő őszi vetések is, az állattartásnak azonban sok a buktatója. Közel húsz esztendeje megkezdték a földek visszaszolgáltatását, de még az első földtörvény szerinti visszajuttatást sem fejezték be, és nehezen látható be a telekkönyveztetésekre ígért állami támogatás folyamata is.
– Tele vagyunk reménnyel, hogy ki kell tartani, mert jön majd jobb is, de a jelenlegi országos gazdasági helyzet egyre több gátat emel a mezőt művelő és az állatot tartó embernek – mondta. Valamikor 25 évvel ezelőtt nem egyformán indultunk, s a hazai hátrányból semmiképpen sem tudjuk elérni a nyugati szintet. Én például borjúkat hizlaltam, és a tavalyelőtt 7 lejben adtam le kilóját, idén már csak 6 lejt fizetnek. Kering az információ, hogy 3–4 eurót kapunk kilójáért, de ide mihozzánk ez a rendelkezés még nem érkezett el. Az állatállományomban 4 fejőstehén van, s mert nem éri el az 5 egyedet, nem kaphatok támogatást! A jelenlegi rendelkezések nem segítenek abban, hogy kialakuljon az igazságos versenyképesség.
Páván egész éves ünnepségsorozat emlékezteti majd ezt a faluközösséget is reformáció 500. évfordulójára, és értesülésünk szerint nyáron emlékünnepséget tartanak a pávai Vajna nemzetségnek, melynek a genealógusok szerint itt volt a gyökere. Amikor már-már azt hittük, hogy Páván soha nem lesz maradandó emléke a híres Vajna famíliának, villámcsapásként jött a hír, hogy a közismert marosvásárhelyi Bolyai-kutató, a matuzsálem korú Bandi Árpád ez év májusában két emlékkopját tervez a pávai iskola előterében: egyiket I. Pávai István, Pávai Vajna Krisztina nevű szépnagyapja emlékére, aki 1621-ben kapott címert Bethlen Gábor fejedelemtől – ezt a Maros megyei EMKE és a marosvásárhelyi Kilyén Ilka művésznő családja állíttatja –, egy másikat Pávai Vajna Péter, a székelyek lovashadnagya emlékére készíttett a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium. Pávai Vajna Péter 1442-ben Marosszentimrénél harcolt Hunyadi János oldalán, amikor a törököket kiűzték Erdélyből. A Háromszéken egyre sokasodó családi találkozók egyfajta folytatása lenne ez is, melyen feleleveníthetjük majd a nagy magyar Alföld hévizei jeles feltárójának, Pávai Vajna Ferencnek (1886–1964) az alakját is, akinek szobor őrzi emlékét a hajdúszoboszlói gyógyfürdő parkjában. Bár Csongván született, de Háromszékről soha nem feledkezett meg. Észak-Erdély 1940-es felszabadulása után Gelence–Ozsdola és Sósmező térségében kőolaj után kutatott. Jóslata beteljesedett, mert azt írta egyik tanulmányában, hogy a mélyben található kőolaj megfelelő minőségű, de annak felszínre hozatalával nem biztos, hogy meg fog tudni majd küzdeni az, aki vállalja kitermelését.