Eredeti hazájuknak Moldovát és Havasalföldet jelölték meg, ahonnan 1780-ban kezdtek elköltözni. Bereckben a helység déli oldalára eső, nyíres erdőként használt kősziklás helyen telepedtek le, és építettek maguknak házakat, adót Bereck mezővárosának fizettek. Egyetlen foglalkozásuk a juhtenyésztés, amelyet kétlakian űztek, nyaranta a Bereck környéki havasokat bérlik, az év többi részét Havasalföldön a Duna partján és a Dunától délre eső legelős területeken töltik. Éveken keresztül egyfajta legeltetési taksát fizettek a román fejedelemségnek, az utolsó években a legelőterületeknek a szántóföldek növekedése miatti fogyásával a legelők használati díjai háromszorosára emelkedtek, de a vámokon, hidakon, vizeken és országutakon is mindenütt megvámolják az átutazókat. A veszteségeket az időjárás viszontagságai és az állatbetegségek is szaporítják. Az erdélyi fejedelemségnek is adóval tartoznak, mert kimenetelkor a berecki vámnál számba veszik a jószágot, és darabszám szerint fizetnek az államnak. Ezért népes családjaik eltartásában — tíz, tizenkét vagy akár tizennyolc gyerek is születik — súlyos megélhetési gondokkal küszködnek. A nagy családok élelmezése a legszegényesebb: árpa és kukoricapuliszka a mindennapok egyetlen eledele. A Guberniumtól a rájuk érvényes adórendszer kedvező módosítását kérik olyan közösségként, mely nemcsak többfelé fizet adót, de a közterhek viselésében is aktív részt vállal. Őseik Erdélybe való betelepedésének kiváltó okát pedig a következőképpen fogalmazzák meg: ,,elődeink első lakhelyét Oláországot ahol földbirtokosok voltak és szölőhelyeket műveltek, az adó növekedése, törvények nem léte, az igazság kiszolgáltatásának hiánya miatt kénytelenek voltunk odahagyni és Moldvaországból kivándorolni s onnan az említett okokból ide kijönni. Itt Bereckben legelőször a Csurea és Demián két famíliák telepedtek meg, több szaporodásuk ezután következtek, eleinte nyájainkkal csak négy esztenát formálhattunk, most a háromszéki, csíki és gyergyói havasokat mintegy 24 esztenára szaporodott juhainkkal alkalmasint ellepjük. Hoztak és tartanak meg minket itt az uralkodás alatt az adózási jó rend, a jó törvények és igazság kiszolgáltatása, eddig csendesen is nyughattunk, a ránk kimért terűt hordoztuk, de minek utánna a külföldön tartani szokott marháink adó alá tétettek s ezen cím alatt ránk évenként mintegy 900 forint újabb terű háramlott, és ezáltal az előbbeni adónk duplázodott, s most évenként mintegy 1600 rénes forintot kellene fizetnünk, ezen fizetés töllünk ki nem telhető." A berecki juhásztársadalom siránkozása fenyegetéssel fejeződik be, hogy amennyiben sérelmeik megoldás nélkül maradnak, kénytelenek lesznek eltávozni a választott hazájukból, és visszatelepedni őseik elhagyott földjére.

Gróf Nemes Jánosnak főkirálybírósága alatt a társadalmi bajok sokaságával kellett megbirkóznia. Minden oldalról elégedetlenséggel találta szembe magát, melynek kezelése és csillapítása teljes szakértelmét igénybe vette. Az elhárítás pedig jórészt lehetetlen volt, mert ez a társadalmi és politikai képződmény működésében és alapvető hibáiban keresendő.

1838. november 22-én a főkormányszék értesítésében közli, hogy Háromszék főkirálybírói széke megüresedett gróf Nemes János Felsőfehér vármegye főispánjává történő kinevezésével. Az ő helyébe egyelőre ideiglenes megbízással (főkirálybírói helytartó) Széplaki Horváth Albertet nevezték ki. 1839. július 13-án V. Ferdinánd császár véglegesíti hivatalában, utasításul adván a főkormányszéknek mielőbbi hivatalos beiktatását. Erre az eseményre 1839. november 8-án került sor gróf Mikó Imre főkormányszéki valóságos belső titkos tanácsos és báró Jósika Lajos, Torda vármegye főispánjának jelenlétében. Ez alkalommal járandóságát is felsorolják: beiktatási tiszteletpénzt, a közgyűlések levezetéséért járó összeget és a hivatal utáni évjáradékot 1200 forintban állapították meg.

A Horváth családnak, mint neve és előneve, a Petrichevich is utal rá, Horvátország a származási helye. Házasság útján a 16. század közepén szerzik meg a Küküllő vármegyei Széplakot, amelyet aztán előnévként is használtak. Horváth Albert 1801. április 23-án született Zabolán, és Backamadarason halt meg 1874. június 13-án. Felesége báró Szenkereszti Zsuzsanna volt.

Sikeres működésének elsőrendű feltétele a főhatósággal való kölcsönös bizalomra épülő, jó kapcsolatok kiépítése és fenntartása volt. Szerencséjére Bécsben gróf Teleki Józsefet nevezték ki gubernátornak, akit a közvélemény az ellenzék emberének tartott, és a liberális törekvésekhez megértően viszonyult. Horváth Albert felettese eszmei befolyása alatt állott, ezért nem volt ellenséges a mérsékelt reformok kezdeményezőivel szemben, ugyanakkor azonban az erőskezű vezetésnek volt a híve, ami a közigazgatásban az önkormányzatiság rovására történt. A főkormányszékkel való jó viszony kiépítése szempontjából sokat számított a bemutatkozó, tisztelgő látogatás Kolozsváron. A főkirálybíró vezette küldöttségben helyett kapott Háromszék nemességének színe-java: gróf Kálnoki Dénes, Báró Apor József, Bartha Károly, Datzó József, Tompa János, Horváth Károly, Csoma József, Cserey János, Lázár Dávid stb.

Azért, hogy az általa vezetett tiszti hivatal megbirkózzék az egyre sokasodó feladatok elvégzésével, a közigazgatásban dolgozók fegyelmezett, lelkiismeretes munkájára volt szükség. 1844. december 20-án a következő levelet küldte a kézdi- és orbaiszéki alkirálybíráknak: ,,azt tapasztalván, hogy a közgyülést éppen azok nem gyakorolják, kiknek ottani megjelenésük múlhatatlan kötelesség, vagy ha megjelennek is a székháznál a köztanácskozási teremben, vagy fel sem jönnek, vagy ha feljönnek is csak kevés ideig mutatják magukat, és a közgyülés lezárása elött engedelem nélkül távoznak. Az irt visszaéléseknek meggátlására ezennel ajánlani kivánttam a királybiró uraknak, hogy mind ők s mind a többi fizetéses hivatalbeliek a közgyülések ülései alatt a tanácskozó teremben végig jelen legyenek, s bármi hosszúra is nyúljon a gyülés annak bezárása elött ne távozzanak."