KiscimboraA viharmadár – Észak-amerikai indián mese

2017. március 25., szombat, Irodalom

A tengerparton lakott egy indián család. Két felnőtt fiú volt a családban, az idősebb már házasember, gyermekei is voltak. Halat ettek, angolnát s mindenféle tengeri állatot.


Egyszer azonban olyan viharos idő kerekedett, hogy nem tudtak halászni. Éjjel-nappal fújt a szél, és a család csaknem éhen pusztult. Ekkor az öregapa biztatta fiait, hogy sétáljanak végig a parton, hátha találnak néhány partra vetett halat.
Az idősebb fiú elindult, hogy szerencsét próbáljon, de elérkezett egy tenger­öbölhöz, ahol a szél olyan erősen fújt, hogy nem tudott továbbmenni.
Nagy sziklák állottak a vízben, itt dühöngött a legerősebben a szél. Ha apály volt, a víz alacsonyan állt, de ha áradt a tenger, csaknem elborította a sziklákat.
A parttól legtávolabb eső szirten egy óriás madár ült, a Viharmadár, és csattogtatta szárnyait. Az ő szárnycsattogtatása okozta a szelet.
A fiatalabb fiú elhatározta, hogy túljár a madár eszén. Odakiáltott a nagy madárnak, nagyapónak nevezte, s azt kérdezte:
– Nagyapám, nem fázol?
A madár ráfelelt:
– Én bizony nem.
Az indián újra rákezdte:
– Mégiscsak fázhatsz itt a sziklán, hadd vigyelek a partra a hátamon.
– Jól van – egyezett bele a madár.
A fiú a vízbe gázolt, elérte a sziklát, ahol a madár ült, a hátára vette, és gondosan szikláról sziklára mászva közeledett a parthoz.
Amikor az utolsó sziklához ért, szándékosan megbotlott, de úgy tett, mintha ez csak véletlen lenne. A szegény öreg madár leesett a válláról, és eltörte egyik szárnyát. A legény úgy tett, mintha szomorkodna, azonnal helyre tette a szárnyat, és szépen bekötözte. Azután azt a tanácsot adta a madárnak, hogy üljön nyugodtan, ne mozgassa szárnyát, amíg meggyógyul.
– Maradj itt, újra meglátogatlak, s hozok neked eledelt – mondotta a madárnak.
Az indián hazatért, és észrevette, hogy elült a vihar, a szél nem fújt többé. A szélcsendes időben gazdag halászzsákmányra tettek szert, és különösen sok angolnát fogtak.
De jóból is megárt a sok. A levegő nem mozdult napokon át, és a sós tengervíz piszokkal, hordalékkal lett tele. Így aztán a halászok a zavaros tengervízben nem tudtak halászni.
Meglátogatták hát újra a nagy madarat, megvizsgálták a szárnyát. Ekkorra a szárny már úgy-ahogy összeforrt, és az indiánok azt mondták a madárnak, hogy mozgathatja a két szárnyát, de vigyázzon, hogy nyugodt, lassú mozdulatokat tegyen. Azóta a széljárás egyenletes, és mindig alkalmas a halászatra.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 521
szavazógép
2017-03-25: Irodalom - :

A tenger királynője – Eszkimó mese (Kiscimbora)

A viharmadár elhatározta, hogy földi anya lányát veszi feleségül. Selymesen csillogó fókabőrt húzott magára, s minthogy a szeme rossz volt, rozmáragyarból szemüveget is csinált magának. Szép akart lenni, ez igazán érthető. Aztán ember formát öltött, emberként ment az emberek közé, feleségül vett egy lányt, s magával vitte.
2017-03-25: Irodalom - :

Benedek Elek: Öcsike nadselű gondolatai és csínytevései – Az óriás hal (Kiscimbora)

Nem tudom, nagyapóka, lelkem, hogy hallottam-e, olvastam-e, vagy álmodtam-e ezt a roppant érdekfeszítő, több ennél: izgalmas történetet, elég az, hogy az elmúlt nyáron az újságok sokat írtak egy óriás halról, amely a Fekete-tengerből úszott fel a Dunába, de nem akadt még halász, aki horogra tudta volna keríteni, pedig ahány halász volt a Duna mentén (márpedig ott sok-sok ezer van!), mind pályázott rá.