Kelemen Tibor, az ügynökség vezetője a börze lezárását követően kijelentette, ez alkalommal is nagyon sok munkáltatót megkerestek, és több mint 650-en visszajeleztek, viszont a részvétel újból jócskán elmaradt ettől. Péntek délelőtt végül 43 munkáltató érkezett állásajánlatokkal, ők összesen 564 munkahelyet kínáltak. Az igazgató szerint a börzére ennél kevesebben, 528-an tértek be. A munkáltatók végül 182 személyt hívtak be további interjúkra, próbamunkára, közülük 34-en a társadalom peremére szorult egyének. Összesen heten kaptak azonnal állást kőműves, ács, asztalos, szobafestő, valamint építkezési, illetve autószerelői segédmunkás munkakörökben.
Egyre súlyosbodik a szakképzett munkaerő hiánya, ezt a mostani börze is tükrözi, fafeldolgozói, fémmegmunkálói, hegesztői állásokra egy jelentkező sem akadt – folytatta Kelemen Tibor. Nagyon sok érdeklődő kevésbé megterhelő vagy felelősségteljes munkát keres (biztonsági őr, portás, pizzafutár), melyhez kevesebb tudás kell, és „a nyolc óra is könnyebben eltelik”. A gyárak kifejezetten riasztónak tűntek sokaknak, de az elárusítói beosztás is keveseknek tetszett. Nem talált embert például a brassói tömegközlekedési vállalat sem, pedig még az ingázást is rendezték volna, de egyetlen, munkakörnek megfelelő sofőr sem jelentkezett.
A munkakeresők számára a biztosítási és idegenforgalmi ajánlatok voltak az érdekesek – amint azt lapunknak páran megerősítették –, de utóbbinál sem pincérként, szakácsként szerettek volna elhelyezkedni, inkább valami könnyebbet kerestek. Akik szakképzetlen állást kerestek, azok is inkább a kevésbé megterhelőt vadászták, ezért például a megyei út- és híd társaság sem talált megfelelő embereket, annak ellenére, hogy nem feltétlenül lapátolni hívtak alkalmazottakat. Kelemen Tibor továbbá megemlítette: az iskolákat ez alkalommal is meghívták, de diákokat nem nagyon láttak.
Ami a felsőoktatási végzettséggel rendelkezőket illeti: noha kimondottan sok – elsősorban mérnöki – építész-, gépész-, textilipari állást (több mint harmincat) kínáltak, a jelentkezők között kevés akadt, aki megfelelt volna, illetve számítástechnikai szakembereknek például egyáltalán nem létezett kínálat, pedig érdeklődő akadt volna.
Egy másik csoport, amely megjelent, a szociális segélyben részesülők (nem csak a roma közösség tagjai). Kelemen Tibor számítása szerint a börzén megfordulók nagyjából fele közülük került ki. „A gond ezekkel az emberekkel, hogy családostul érkeznek, és általában az asszony őrzi mindannyiuk személyi iratait, a családtagok viszont elszakadnak egymástól, emiatt már a csarnok ajtajánál, ahol be kellett volna jutniuk, és amelyet kifejezetten nekik tartottunk fenn, torlódás alakult ki (mivel az előbb bejutott nők mindenáron meg akarták várni férjeiket), és kevés tartotta, hogy tettlegességig fajuljon a helyzet (az ajtót így is kifordították a sarkából), a hangoskodás, alpári megjegyzések így sem maradtak el” – részletezte az igazgató. Az épület előtt folytatódott az elégedetlenség, sokan úgy vélték, az egész börze nem arról szól, hogy ők állást találjanak, nincs megfelelő ajánlat, miközben sokuk gépkocsival, személyszállító kisteherautóval távozott.
Kelemen Tibor rámutatott: a helyzetet bonyolította, hogy az RGT nadrággyár a festőrészlegre roma munkásokat akart toborozni (tíz állást ajánlottak), akiket ők maguk kiképeznének. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy sokan mihamarabb be akartak jutni a terembe. A kezdeményezésnek végül nem lett különösebb hozadéka, a jelentkezők ugyanis, annak ellenére, hogy férjet és feleséget is együtt irányítottak a gyár standjához, nem fogadták el az ajánlatot, mivel attól tartanak, elveszítik a szociális juttatást, ha valaki a családból munkába áll. Arra is hivatkoztak, hogy nem tudnak olvasni, nem képesek elvégezni a munkát, és ragaszkodtak ehhez a kifogáshoz, habár a vállalat képviselője többször is elismételte: ruhafestésről van szó, amit el tudnak az üzemben sajátítani. Az igazgató szerint egyértelmű: a cél inkább az volt, hogy megőrizzék a szociális juttatásukat.
Újságírói kérdésre Kelemen Tibor elmondta: sajnos, a támogatás megvonása (amire az állások sorozatos visszautasítása nyomán törvényes lehetőség van) többeket egyszerűen nem hatja meg, olyan választ is kaptak, hogy neki sokkal több pénze van, mint amit az állam ad, illetve emellett a jelentkezők mintegy fele arra hivatkozott, hogy valamilyen betegséggel küzd. Kelemen Tibor szerint akadály az is, hogy csakis csoportosan jelentkeznek, és nem lehet egyénenként hatni rájuk, mivel azonnal az egész közösségben elterjed a lehetséges kiskapuk lehetősége. Az ügynökség kénytelen őket is megkeresni, behívni, de lassan egyszerűen lehetetlen lesz állást találni számukra. Remélik, legközelebb alaposabb szervezéssel legalább a cirkusznak elejét tudják venni – összegzett Kelemen.