Unokámat kérdezem ,,aktuális" programjáról. Mondja: barátnőimmel Kati születésnapját tartottuk egy ,,buli" keretében. A szokásos... És szívesen elmondja a menüt is, ha netán érdekel, s azt is, hogy csak kólát ittak. Semmi ital? — kíváncsiskodom (nem ok nélkül). Hát, igen, Kati hozott egy üveg házi bort. Na, jó. És fiúk voltak-e? (További kíváncsiság, nem ok nélkül.) Nem, dehogy, ,,csajbuli" volt, nagytata — nyugtat. Csak mi öten, a barátnők voltunk.
Nyugalmam visszanyervén, elgondolkozom azon, ugyan, hogy lehet valakinek akár öt ,,barátnője" is? Valószínűleg az én elég távolságtartó, némileg konzervatív és igényes személyiségem az oka a ,,finnyásságnak" barátkozás dolgában. No, de mégis! Lehetséges az, hogy valakinek a lelki, szellemi bizalmasságot feltételező kapcsolata több különböző alkatú személy között oszoljon? Mert azt még csak megértem, hogy egyetemista unokám a három-négy személyes bentlakásban ,,baráti" kapcsolatnak tekinti az együtt szórakozást, de egy érett személyiségű felnőttnél is lehetséges volna kellemes társra, jó és régi ismerősre utalni barátként, akivel ráadásul munkatársak is? Igen, igen, mondjuk azt elég gyakran, hogy ,,ide figyelj, kedves barátom"... Vagy az ünnepelt vállalatvezető emigyen tiszteli meg ,,nyáját": Kedves barátaim, vállalatunk sikerét valamennyiünk sikerének tekintem... (amit persze azért nem kell komolyan venni, hiszen ezt mondja politikus, művész, társadalmunk sokféle önkéntese, de magában hátha így morfondíroz: íme, mire képes egy igazán sikeres élet!)
A barátságról — mondják a gyakran töprengők — tudnunk kell, hogy önfeladás, miközben önzés is. Magyarázzák: nincs barátság anélkül, hogy magad érdekeit háttérbe ne szorítsd, ha barátod segítségedet igényli. De ugyanakkor féltékenyen őrzöd is — mint egyféle szerelmes — barátodat, nehogy valaki ,,elvegye" tőled.
Mondják a ,,igényesebbek", hogy a barátság nem függőség, nem áldozat, hanem azonos szellemi társak érdekközössége az ,,ellenséges" társadalommal szemben. Mondják továbbá, hogy semmi köze a nemiséghez, amellyel olykor az irigyek meggyanúsítják a barátokat.
De hát mi is a barátság?...
Puskás Attila ezt az írását vitaindítónak is szánta, melyben napjaink elidegenedésének okait boncolgatná az olvasóval együtt. Hozzászólásaikat, véleményüket, egyéni történeteiket várjuk postán a szerkesztőség címére (a borítékra írják rá: A barátságról) vagy az incze@3szek.ro e-mail címre.
