A gyermekmunka napjaink valóságának elfogadhatatlan, mégis létező jelensége. Az ILO statisztikái szerint a világméretű törvényi tilalom ellenére több mint kétszázmillió gyereket kényszerítenek munkára. Az ILO a munkaerőpiacon 12 éves kor alatt megjelenő minden gyermeket gyerekmunkásként tart számon. 18 éves kor alatt a heti tizennégy óra feletti munkavállalást tekinti gyermekmunkának, amelyet a fiatal jövőbeli munkaerő-piaci és életesélyei szempontjából erősen károsnak tart.

A dolgoztatott kiskorúak hetven százaléka a mezőgazdaságban tevékenykedik. A gyermekmunka legfőbb oka a szegénység. A megélhetésért munkára kényszerült gyermekek legtöbbje éhbérért dolgozik, anyagi és szellemi nyomorban él, megaláztatásoknak, az elemi szociális és orvosi ellátás hiányában súlyos betegségeknek kitéve. Több millió leánygyermek esik a rosszul fizetett házi cselédmunka csapdájába: ezeket a gyermekeket a szexuális erőszak és a gyermekkereskedelem is fenyegeti. Becslések szerint több mint nyolcmillió gyermeket rabszolgaként tartanak. A gyermekmunka felszámolása a nemzetközi prostitúcióban és a drogkereskedelemben lenne a legsürgetőbb, mert ezek a gyermekre, a családjára és a társadalomra egyaránt veszélyt jelentenek.

A gyerekfoglalkoztatás azonban nem mindig tekinthető negatív jelenségnek, hiszen a szülők üzletében való kisegítés vagy a betakarításban való közreműködés az életre nevelés szerves részének is tekinthető. (Grafika)