A szerződésfelbontással is nagylelkűen egyetértünk – morfondírozott tovább az igazgató –, persze az örökösöknek ki kell fizetniük a szerződésben rögzített havidíjat, esetenként akár két évre előre, valamint a telefon árát (és ha kapott, a táblagépét is), mert nem maradhatunk mi a kárral. Mit kezdenénk egy használt bunkófonnal? Ha erre az utódok nem hajlandóak, akkor továbbra is havonta küldjük a számlákat a néhai címére. Megtörtént már az is, hogy kiküldtük azokat a szerződő félnek, de a szemtelen hozzátartozók visszaküldték, és a válaszlevélben megírták az illető új címét, pontosan megjelölve, melyik temetőben, hányadik sorban, melyik parcellában leledzik. Micsoda szemtelenség!
Mennyi jót cselekszünk, mennyit költünk reklámra, mennyit adakozunk, hány sport- és más rendezvény tévéközvetítését szponzoráljuk – vette számba kiadásaikat elérzékenyedve cége s saját jóságától a főnök.
Aztán tovább töprengett, és a megoldásokon kezdett agyalni a sértett főnök. Nem engedhetjük meg maguknak, hogy sokan, csak úgy ukmukfukk, gondatlanul és gondtalanul jobblétre szenderüljenek, számláik kiegyenlítetlenül maradjanak, és a telefontársaság elessen az előre, két évre kiszámított haszontól. Olyan applikációt kell beültetni mindenki telefonjába – morfondírozott tovább –, amely értesíti a telefontársaságot, ha a szerződő fél netán mentőt hívna, vagy rokonai esetleg papot, aki feladja neki az utolsó kenetet. Ha netán eltávozik az élők sorából, akkor a hozzátartozókat helyben lehet informálni a delikvens esedékes elkövetkezendő tartozásairól, és talán ki lehet egyezni velük azok behajtási módozatairól. Ha ez nem sikerül, akkor a társaság képviselőjének meg kell figyelnie, hogy az elhunytnak van-e aranygyűrűje, aranyfoga vagy más ékszere, amelyet vele együtt temetnek el. Ha meg nem lehet megegyezni az utódokkal, akkor a temetésen is részt kell vennie a telefontársaság kiküldöttjének, hogy pontosan jegyezhesse meg, hol hantolták el az illetőt. Alkalmazni kell legalább négy sír(ki)ásót, akik majd az éj leple alatt kiemelik a szerződő felet, és megszabadítják az előzőleg felleltározott aranytárgyaitól, amiből játszva, kamatostul ki tudják egyenlíteni az elkövetkező tartozásokat, valamint a ki- és behantolás költségeit.
A sírrablás is költséges, és bizonytalan kimenetelű, mert hátha az örökösök mégis megszabadítják az elhunytat utolsó értékeitől? És rajtuk aztán nehéz lesz behajtani a tartozásokat.
Már a megoldás is elég nehézkes, közgazdászokkal kellene tanácskozni a módszer költségvonzatairól – vetette tovább a babot a diri, és más megoldásokon kezdte törni őszülő fejét.
Talán mégis jobb lenne teljesen megváltoztatni a szerződések szövegét – morfondírozott tovább – úgy, hogy a telefontársaságokat közjegyző előtt feltétlenül belevegyék a hagyatékba. A két évre (vagy esetleg még hosszabb időre) szóló szerződéseket csakis közjegyző előtt kell megkötni, amelyben a társaságot be kell sorolni az örökösök közé. Legjobb lenne például adásvételi szerződés segítségével megoldanunk a gondokat – töprengett tovább a vezér. Az illetőnek a társaság elad egy drága telefont, és azzal együtt kap például még egy táblagépet is. Szerződésben foglalják, hogy ugyanannyi pénzért, amennyibe a kütyük kerülnek, az illető eladja a telefontársaságnak saját lakását. Így mindenki jól jár. A szerződő fél kap egy nagyszerű telefont, a telefontársaság, bármi történik, megkapja pénzét, az örökösöknek nem kell vitatkozniuk jussuk felett. Megszabadítják őket egy költséges hagyatéki tárgyalástól. Ők megkaphatják az ingóságokat. A telefontársaság nagylelkűségből az elhunytat saját halottjának tekinti és eltemetteti, miután a kétéves szerződésében foglalt összegeket, valamint a készülékek árát kiegyenlítik, és ha azok után a temetkezési költségek legalább duplája megmarad.
Egy felelős személy, ha netán nagy beteg, akkor orvost hív, de ha élete végének közeledtét érzi, akkor a pap mellett a társaság képviselőjét is magához kéreti, az örökség átvételének módozatait tisztázandó, és nyugodtan hajthatja örök álomra fejét, mert nem kell attól tartania, hogy adósa marad a telefontársaságnak.
Még esetleg a kábel vagy más, tévéműsor-szolgáltatókkal is jó lenne egyeztetni, mert azok nagy könnyelműen, csak mintegy két hónapra kérik a szerződés felmondása után a szolgáltatás díjait, pedig az örök vadászmezőkön milyen jól tudnák nézni a műsorokat a föld alatti összkomfortos garzonjukban (a garzon-lyukban) – fűzte tovább gondolatait a vezérigazgató, majd elégedetten dőlt hátra székében. Javaslatait majd az igazgatótanács elé tárja. Legyen övék a döntés felelőssége.
A cég érdekében bizonyosan majd a legjobb határozatot hozzák.