Sipos István: Nagyvárosban
A lefejezett kakas
A fej nélküli kakas balszerencsét jelent, de az ajtóra ragasztott vagy odaszegezett kakas szerencsét hoz. Minden attól függ, milyen szemszögből nézem. Radu Gabrea filmje számomra kuriózum, mivel nem gyakran látni Erdélyben játszódó, a mi történelmünkről szóló kosztümös filmet. A forgatókönyv Eginald Schlattner regénye alapján készült, a szász közösség 1940—1944 közötti helyzetét próbálja elénk tárni.
A film az irodalmi műhöz nem ad hozzá. Bemutat egy hiteles korképet a benne élő emberek vívódásaival. A fiatalok szinte megőrülnek azért, hogy a nagy német birodalomhoz tartozhassanak. Vakon követnek ideológiákat. Szembemennek a szüleiktől tanult értékekkel. A toleranciával, egymás megértésével és elfogadásával. Mindez Fogarason történik, egy olyan városban, mely etnikum tekintetében igen sokszínű volt. Éltek ott németek, románok, zsidók és magyarok is. Eszmék csapdájába esve azonban (a békebeli idők lejárnak) a legjobb barátokból a legnagyobb ellenségek válnak.
A néhol egészen megrázó történések ellenére számomra a film történelemlecke maradt. Ábrázolja és felhívja a figyelmet a múlt tanulságaira. Ezzel az a gond, hogy többek közt ezért tanulunk történelmet, vagy ha mélyebben érdekel a téma, akkor ott van a regény. A hűen elkészített adaptáció olyan, mintha valaki lefényképezett volna egy festményt, majd a fotót önálló alkotásként szeretné bemutatni. A film javára talán annyi írható, hogy többé-kevésbé biztosítja a képek történelmi hűségét.
A lefejezett kakas mesterien hasonlít a Hallmark Channel filmjeihez mind minőségben, mind tartalmilag. Könnyed másfél órát jelent. Aki megnézi, ráismerhet olyan helyszínekre, mint Nagyszeben vagy Medgyes. Itt le is állítanám egy percre az időt. Június 9-én délután ismét megnyíltak egy kis időre a volt Művész mozi ajtói. Aki belépett, megtekinthette Gabrea alkotását. Nos, belépett a főszervező, a társa, az épületfelügyelő, a vetítő és még körülbelül tíz ember. Így esett, pedig most nem egy hollywoodi produkcióról volt szó, amiből már láttunk ezret, és köszönjük szépen, nem kérünk többet. Minden hiányossága mellett A lefejezett kakas mégis az első olyan játékfilm, amely az erdélyi szászok sorsáról szól. Köze van hozzánk. Nem hiszem, hogy töriből olyan jók lennénk, vagy hogy már a könyökünkön jön ki a téma, annyi könyvet olvastunk róla.
A filmművészet szempontjából feledhető alkotás. Eszmei értéke viszont van, amiért igenis érdemes elmenni a moziba, és megnézni. Pontosabban érdemes lett volna. Egyszeri alkalom volt a Kortárs Európai Filmnapok keretében. Érdemes lenne az ilyenszerű rendezvényekre jobban odafigyelni, még ha kényelmesebb is otthon ülni. A fejetlen kakas kétértelmű szimbólum. Ahogy ambivalens a film nyújtotta élmény is.
Der geköpfte Hahn/A lefejezett kakas — 2007, osztrák—német—magyar—román, 98 perc. Rendezte: Radu Gabrea. Forgatókönyv: Radu Gabrea, Bert Koss, Eginald Schlattner (regény). Szereplők: David Zimmerschied, Alicja Bachleda-Curus, Iona Teodora Iacob, Axel Moustache, Werner Prinz, Margittay Ági, Oliver Stritzel, Victoria Cociaş, Florian Brückner, Marion Mitterhammer, Stefan Murr. Vágó: Melania Oproiu. Látvány: Florin Gabrea. Zene: Thomas Osterhoff. Producerek: Radu Gabrea, Kántor László, Arno Ortmair, Dieter Pochlatko.
BÁN JÓZSEF
