Kun Ákos: Repülő vagyok
Tein. Kávé. SMS. És por.
És menekülés.
Fut a gyerek, és sikít a kisleány.
Megbotlott a szerelem, és meghalt a szerető.
Nem akar kiszakadni az űr,
Nem akar foszlani a sötétség.
Csak elbújik a nap a felhők közé.
Várom, hogy meglássam valahol.
Ott kint, ahol nyüzsög az életnek nevezett pár perces felvonás.
Csattognak a léptek, de nem azok a cipők tapossák a hitem...
Írtam: érte és magamért.
Kiléptem a rációból: elbújtam a csendben.
Olyan nyugodt volt minden,
S mégis olyan lázadó.
Meghalt a kisdiák,
A mester megszakította az utat.
Félek egyedül lenni a sötétben.
Én is félek.
Máthé Kincső
