Minden ott kezdődött, hogy az elidegenedett fogyasztói társadalom ellen anarchisztikusan és feltűnősködően lázadó, abba beilleszkedni és dolgozni nem akaró fiatalok, azaz a hippik megunták a régimódi szórakozást. Ide sorolom én a bálokat, a mindenféle ünnepséget, az úrimódiságot és másokat. Mondjuk, ez várható volt. Így aztán 1969. augusztus 15-én megkezdődött a háromnapos Woodstock zene- és művészeti fesztivál, amely minden idők legnagyobb hippi mozgalmának bizonyult. Ettől a rendezvénytől számítjuk a fesztiválok korszakát, amely még most is tart, és fog is tartani sokáig.
A korlátok nélküli szerelmet hirdető és a drogfogyasztást szabadon kezelő hippik zenei kultúrája is sajátos volt, amelyet többek között a Bethelben megrendezett gigantikus zenei és művészeti fesztiválon ismerhetett meg a nagyközönség. A rendezvény három napja alatt 32 banda és énekes képviselte a soult, a rockot, a bluest és a népzenét. A négyszázezer hippi a 243 hektáros mezőn erőszakmentes fesztivált hozott létre, amely azóta fogalommá vált. Így aztán 1994-ben második Woodstock, majd 1999-ben harmadik Woodstock néven is folytatásra talált. Persze, minden idők egyik legnagyobb fesztiváljaként írta be magát a történelembe. A zeneőrület már Woodstock után elérte azt a fokot, hogy fesztiválokat tudtak rendezni. Ezek fénykora a politikai konfliktusok időszakával esett egybe, így történt, hogy az akkoriban ugyancsak fénykorát élő rockzene berobbanása óriási sikereket hozott. A 80-as években megkezdődött a legsikeresebb egynapos fesztiválturné, a Monster Of Rock, amely bejárva a világot, mindenütt elképesztő sikereket aratva új dimenziókat nyitott a fesztiválok listáján. Így született aztán a Rock in Rio, Rock am Ring és az összes nagy fesztivál, amelyet idén is megrendeznek. A sikerrekordot az 1991-es Monster of Rock turné moszkvai állomása érte el, ugyanis a szovjet birodalom bukását követően az első rockzenei esemény volt a hatalmas országban. A felszabadult állampolgárok egy és fél milliónyi hada volt jelen az eseményen, ahol a Pantera, a Metallica és az AC/DC szórakoztatta őket.
A sikert észlelve teljesen átalakult egy ideig a fesztiválok jellege, így aztán — a politikai helyzetet kihasználva — óriási tömegeket megmozgatva rendeztek egymás hegyére-hátára fesztiválokat. Hogy miért nyárra szakosodtak aztán, azt nem kell magyaráznom. A hippi-féle, igénytelen környezetű rendezvényekből átalakultak kényelmes, teljesen komfortos eseményekké. A zenei fesztiválok elképesztő listáján most a legfőbb helyet a nemzetközi szintűek foglalják el, ahol a világ legnagyobb zenészeinek koncertjeire a világ összes tájáról jönnek a szórakozni vágyók. Persze, egy idő után rájöttek a szervezők, hogy bár ’90-ben még elég volt a koncertekre építeni, a mai fesztiválok elképzelhetetlenek egész napos kulturális, sporttal kapcsolatos rendezvények nélkül. Mivel kifulladtak már, nem olyan nagy dolgok, könnyen elérhetőek, ezért minden fesztiválnak saját arculatot igyekeznek kialakítani. Ezért ma már mindenféle zenei stílusnak szerveznek fesztivált, külön lányoknak, külön fiúknak, mindenkinek együtt, kutyát szeretőknek, macskát szeretőknek, időseknek, fiataloknak, homoszexuálisoknak stb.
Nem tudni, hova fog ez fejlődni, de egy biztos: az első hippi fesztivál érzését a mai fiatalok sohasem fogják átélni.
Ferencz Áron
