A szülők, hozzátartozók, felnőttek is osztoznak gyermekeik örömében. Számukra azonban van ennek a felszabadult időszaknak egy kevésbé kedvező, másik oldala. Sokaknak gondot okoz a kisebb gyermekek felügyelete, nem kevésbé a már nagyobbakat, a serdülőket fenyegető veszélyek. A szabadságérzet mámorában feloldódnak a gátlások, csökken a veszélyérzet, játék, sportolás, fürdőzés közben vagy a mindennapi közlekedésben könnyen megesik a baj. Ügyelni kell arra is, hogy a gondtalan hónapokban ne csak a test, hanem a lélek és a szellem is aktívan pihenjen. A mindennap visszatérő rendszeresebb tanulás, az ismeretek tudatos bővítése persze ilyenkor elmarad, az életritmus megváltozik, de ennek ne legyen olyan következménye, hogy a meglévő ismeretek egy része is feledésbe merül. Ahhoz, hogy az emberi agy — legyen felnőtté vagy gyermeké — teljesítőképessége ne romoljék, változatos ingereket kell kapnia. A hónapokon keresztül ismétlődő, mindennapos előírások szerinti tanuláshoz, a feladatok ellátásához az alkalmazkodás csökkenésével reagál az agy. Ez később feszültséggel, nyugtalansággal, fokozódó türelmetlenséggel jár. Következésképpen a kikapcsolódás, a hétköznapi monotónia feloldása, a regenerálódás élettani és pszichés követelmény. A nyári szünet ezt a testi-lelki felfrissülést, megújulást szolgálja. Lehetővé teszi, hogy a diákok ősszel ismét képesek legyenek a következő tanévben a tanulás hosszú próbatételeire. Ennek különösen nagy jelentősége van a fejlődésben lévő gyermekeknél, serdülőknél. Tehát gondolni kell arra is, hogy jusson idő a szellemi energiák ébren tartására, az ismeretek megőrzésére, sőt, gazdagítására.

A diákok munkája a tanulás, amiben főszerep jut az emlékezőképességnek. Az emlékezőképesség egyik alkotórésze a bevésés, vagyis az, hogy mennyire tudjuk az ismereteket megjegyezni. A következő fázis a megőrzés és az ismeretek ,,tárolása", majd végül ― amikor szükségünk van rá ―: fel tudjuk-e idézni a tanultakat. Amennyiben ezek az elemek valahol kárt szenvednek, az emlékezés elmarad. Amennyiben a tanulók hosszabb időn át nem foglalkoznak azzal, amit a tanév során elsajátítottak, nagy valószínűséggel sok kiesik az emlékezetükből. Ez nagy kár, hiszen időt, energiát, fáradságot szántak rá. Ezért ajánlatos, hogy a könyvek, füzetek, jegyzetek a nyári szünetben se lapuljanak a polcon. Célszerű időszakonként, de rendszeresen elővenni őket, feleleveníteni az ismereteket, így segítve azok emlékezetünkbe vésését és megtartását. Vannak, akikben a tankönyv átlapozása révén az ott látott képek, szövegek erősítik e folyamatokat, sokaknál egy-egy anyagrész szinte képszerűen felelevenedik az emlékezetben.

A szókincs gyarapítására nyáron is van alkalom (nem feltétlenül a nyáresti bulik szlengjéből tanulva új kifejezéseket), hiszen most inkább jut idő egy-egy irodalmi mű elolvasására, végiggondolására is. Kutatók megállapították: olyan családokban, ahol nem olvasnak, ahol nincs könyv a háznál, a szülők és a gyermekek szókincse is hiányos. Noha ötezer szó is elegendő ahhoz, hogy megértsük egymást, az ilyen szókincs csupán egy ötéves gyermek fejlődési szintjének felel meg. Aki boldogulni akar az életben, annak gazdagabb, választékosabb módon kell tudni beszélni! Hasznos a tudás fejlesztése céljából a televízió, a rádió egyes műsorainak tudatos kiválasztása is, például klasszikus művek színházi, illetve filmváltozatai, ismeretterjesztő műsorok megtekintése, meghallgatása. A vizuális emlékezést különösen segítheti a múzeumok, kiállítások látogatása.

A vakáció tehát nem járhat azzal, hogy ősszel az iskolakezdéskor kelljen a széthullott ismeretfoszlányokat összeszedni, s a diákéletet teljesen elölről kezdeni. A szellemi energiák megőrzése, ébrentartása minden korosztálynál fontos igény. Természetesen, ennek módszere, útjai különbözőek. Nyilván, a kisiskolásoknál másként, játékosabb formában történik az írni, olvasni tudás megőrzése, mint a felső tagozatosok, középiskolások szellemi kondíciójának karbantartása. Az alapelv azonban közös: a tudás, az ismeretek ápolásában és gyarapításában nem tarthatunk nyári szünetet!

Dr. Takács Ilona