Az öntet az a ― nem tudom, miből készült ― ,,máklávájsz", amely segítségével el tudsz adni bármely silány portékát. Mondjuk, egy kicsit romlott, kicsit káros, ártalmas, kicsit már nem igazán emészthető, ,,kár lenne, ha rajtam maradna" kategóriájú terméket. Nyakon öntöd vele, a ,,szavidő" már nem is látszik, generál-egyeníze megvan, uniónak megfelelően nemzetsemleges. Ergo eladható, magyar bendő eméssze, magyar szűkös bugyelláris fizesse.
Nos, most épp ilyen, kicsit romlott állagú valamit szeretnének megetetni velünk, holmi libcsi ,,öntettel" körítve, gondolván, a magyar már annyira agyament, hogy szűkölő, pénzhiányos kínjában, értékről, munka teremtette jóról rég leszoktatott világában ama bizonyos emésztési végtermék is eladható, ha szép csokimázba van csomagolva. Ezért is óriási a felelőssége a ma még hatalmon nem lévőknek.
Szó se róla, az agymosás profi módon működött, és ténykedik ma is. Hisz csak épp minap röpítették az egekbe a mindannyiunk által oly jól ismert színész ízlés-diktátorokat, élet és halál urait egykoron, Hilda nénit és Tamás bácsit. Ők lettek a mai szolga ,,közszolgáltató" és ülepimádó kereskedelmi adók jóvoltából a kommunista- és diktatúraellenes reformgondolkodókat képviselő forradalmárpalánták megtestesítői. Közben az igazi ’56-osok átfúrták magukat Amerikába sírjukban forogva.
Hilda nénénk mint ellenálló... Röhej. Talán mikor ― úgy sábesz előtt egy fél órával ― zsebében a pártkönyvet megigazítva feljött a ma Terror Házának nevezett épület pincéjéből, ahol kéjelegve hallgatta a megkínzott papok hörgését, talán ekkor fordult elv-társai ellen? S ma ezt meg akarják etetni velünk? Vastag öntet a magyar történelmi hulla elénk lökött, félig sült húsán. Egyétek meg, kapjátok be e média szülte kultúramaszlagot! S emésszétek, tegyétek magatokévá, hízzon elmétek tőle, mint 3,20-as sörtől a pocakotok! Ne gondolkodjatok. Feledjétek a valós múltat, s zabáljátok e más, csömörig édesre ,,ízesített" álvalóságot!
De az öntet nem csak ez. Öntet ma minden álruha, melyet a magas magyar politikai elit magára vesz. Minden álca, álöltözet, melyet megtévesztésünkre magára vett időlopás csupán. Rablás a mi időnkből, zsebünkből, életünkből.
Nemrég kérdeztem, hogy merre, ember? Hová? Hisz úgy néz ki: Canis magna semper copulat! (Azaz mindig az erősebb eb él házaséletet...) Merre, meddig fogadjuk, tűrjük el önfelkent, magát szépítő, öntömjénező, minket egymással összeugrasztani próbáló siserehad országlását? (Tisztelet az oly ritka kivételeknek, oldalfüggetlenül.)
Tévedés ne essék, szeretek főzni, s magam is készítek szószt, sodót, mártást, öntetet. De tudom, hogy amit nyakon öntök vele, az önállóan is fogyasztható, friss, tiszta és finom. A valót nem eltakarni akarom vele, hanem ízletesebbé tenni. Például a kereszténység kőkemény dolog olykor, de lehet mosolyogva annak lenni. A politika a közéletben való tudatos, aktív részvétel. S ezt lehet önzetlenül, a közösség érdekében tenni. Oldalfüggetlenül. Csak úgy, természetesen (á la nature). Öntetmentesen, hogy látható legyen minden tettünk, álságosnak induló gondolatunk.
Hogy így, ily maximalistán sokáig éhesek maradunk? Lehet. De mondhatjuk szép hangosan azt is: Idő van, uraim! Vacsoraidő.
