Egymás után születnek a bírósági határozatok a Városháza, illetve a Községháza feliratok eltávolítására. Nem véletlenül. A Városháza, illetve Községháza ugyanis azt jelenti, hogy az épület a község, illetve a város lakóinak a hivatala, és nem a polgármesteré. Itt is a román despotizmus köszön vissza, amikor fontosabb a személy, mint az általa vezetett intézmény.
Érezze az alattvaló, hogy egy mindenható úr hivatalába tér be, ha valami miatt kénytelen oda a lábát betenni. Eszébe ne jusson, hogy esetleg neki is jogai lennének a kötelességei mellett.
Ez nem a mi világunk. Tessék tudomásul venni, hogy a hivatal a község, város polgárait képviseli, és nem a polgármestert, még akkor sem, ha az ott élők választották meg. Tehát nekünk akkor is Községháza, illetve Városháza, ha ez egyeseknek nem tetszik. Akkor is a Községházára, Városházára fogok menni ügyes-bajos dolgaimmal, ha azon történetesen a román tükörfordítás szerepel. Nem érzem magam alattvalónak, hanem egyenrangú polgárnak a megválasztott vagy kinevezett hivatalnokkal. Úgy vélem, a „polgármesteri” hivatalok alkalmazottainak csak a kötelességeik számosabbak, jogaik az enyémmel azonosak. Ezért kell ragaszkodni a Községháza, Városháza megnevezésekhez, nem azért, mert az épület műemlék, mert „csak helyet ad egy intézménynek”. Nem történelmi relikvia, hanem ma is valós jelentéssel bíró megnevezés.
Tekintettel arra, hogy a román polgártársaink sem „alattvalók”, lehetne a „Primărie” helyett „Casa satului” vagy „Casa oraşului”, vagy egyszerűen „Casa cetăţenilor” a települések adminisztrálását végző hivatal, vagy valami más, hasonló jelentésű kifejezés.
Szakács Béla, Sepsiszentgyörgy