A helyi sajtóból mindenki nagyon jól ismeri a helyi Lukoil vendéglőben történt incidenst és a román, részrehajló szekus igazságszolgáltatás ítéletét, viszont én – mint az akkor történtek szem- és fültanúja – elfogadhatatlannak tartom az ügyben született ítéletet, amely L. L. személye ellen irányul.
Ebben az ügyben igazságos ítélet akkor született volna, ha Mircea Diacon urat menesztik hivatali állásából.
Hogy miért merem leírni ezen gondolatokat?
Kezdjük a történet elején... Az akkori incidens estéjén jómagam is a helyi Lukoil vendéglőben tartózkodtam. Ahogy illik, a lokálba érkeztem után beköszöntem a benti terembe a muzsikusoknak, K. L.-nek és D. I.-nek, majd a kinti teremben, a bárpult előtti asztalnál a szokásos esti menüt rendeltem a pincérektől, sült krumplit rántott sajttal és egy Hargita sört (a pincérek tudják, hisz mindig azt rendelek). Diacon fiatalabb kollégáival és egy idősebb, „párttitkár” alkatú öregúrral volt, aki szintén román anyanyelvű; a belső teremben iszogattak, a zenekar melletti asztalnál. A lokál többi vendége (a pincérekkel és a zenekarral együtt) mind magyar volt, és ilyenkor természetes, hogy az együttes vegyes, magyar és román dalokat is játszik.
Nem is vettem nagyon tudomást a bent iszogató társaságról, egészen addig a pillanatig, amíg Diacon fel nem hívta magára a figyelmet. És valójában itt kezdődött az incidens. Diacon ittas állapotban, szolgálaton kívül, hivatali igazolványát lobogtatva megfenyegette K. L. gitárost, valamint D. I. billentyűst, énekest, hogy márpedig, amíg ők a lokálban tartózkodnak, addig csak és kizárólag román zene szólhat, majd ugyancsak a hivatali igazolványával kirohant a kinti terembe a bárpulthoz, az általunk Lacika néninek becézett pincérnőhöz, ugyancsak fenyegető szándékkal...
Már itt szeretném megkérdezni, hogy akkor mi róható ki Diacon úrra? Nyilvános helyen történő diszkrimináció a magyarsággal szemben vagy ittas állapotban hivatali tisztséggel, igazolvánnyal való visszaélés.... vagy talán mindkettő?!
Mi, a többi vendég és L. L., valamint asztaltársasága döbbenten tapasztaltuk az említett eseményeket, hogy ilyen dolog egyáltalán megtörténhet városunkban, Sepsiszentgyörgyön. Diacon visszaült az asztalához iszogatni, mint aki jól végezte „hivatali kötelességét”, és társaival mulattak odabent a kizárólag nekik szóló dallamokra...
Miután a zenekar tényleg nem mert magyar zenét játszani – ami a vendéglőben elég szokatlan, mivel magyar lokálról van szó, ahol minden hétvégén élő (magyar és román) zene van –, egy idő után mi, magyar vendégek szóvá tettük egymás között, hogy eddig és ne tovább, és egy ittas hivatalnok ne szabjon „programot” az egész közönségnek.
L. L. bement a zenekarhoz magyar nótát kérni, hogy a történtek dacára a kinti társaság is kellemesen érezze magát. A zenekar teljesítette kérését, és ez volt az a pillanat, amely után Mircea Diacon kezelhetetlenné vált. Azonnal felvette ismét a hivatali arcát, és emlékeztette az alkalmazottakat arra, hogy ki ő, milyen tisztséget tölt be, melyik hivatalnál, és ismét megfenyegette őket.
Miután már az ott tartózkodók megelégelték Diacon túlkapását, L. L. személyes párbeszédet kezdett a fogyasztóvédővel. A párbeszédből hangoskodás lett, a hangoskodásból pedig Mircea Diacon fogyasztóvédő részéről újabb fenyegetés: Fii atent, că eşti luat în vizor! (Vigyázz, mert figyelve leszel!) – hangzott el a nyilvános fenyegetés Diacon szájából... És ez volt az a pillanat, amikor az ember azt érzi, hogy eddig és ne tovább...
Kérdem ismét, hogy végül is ki bántalmazott kit, amikor egy ittas állapotban levő hivatalnok nyilvánosan fenyeget, terrorizál, visszaél a hivatali pozíciójával csakis azért, mert akármit is csinál, a törvény emberei úgyis neki adnak igazat?
Ez történt ebben az ügyben is. A szekus igazságszolgáltatás ismét megmutatta az igazi arcát, és az igazság mérlege a gazság felé billent.
Kérdem én, hogy Mircea Diacont, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetőjét mikor és ki fogja számonkérni akkori „szerepléséért”, a magyar közösség ellen indított fenyegetéseiért, megfélemlítéseiért, hivatali pozícióval való visszaéléséért, és ne soroljam tovább, amit mind-mind egy este alatt a kontójára halmozott következmények nélkül.
Remélem, hogy az igazság mérlege ebben az ügyben a mi oldalunkra billen!
Miklós András, Szotyor