Keveset beszélnek az ősi civilizációról, alighanem azért, mert lépten-nyomon a ragozó nyelvet beszélőkbe botlottak, s mi, magyarok szinte mindenben „érintettek” vagyunk. Nem azt emlegetik, mit tudtak őseink, inkább azt, hogy mit nem tudtak. Jobban érzékeltetik így, mekkorát fejlődtünk, amióta a történelem színpadára léptek, és hogy ezt is nekik, hajlított nyelveket beszélőknek köszönhetjük. Az ég tudja, honnan jöttek, lehet, valamelyik szerencsétlen, de agresszív bolygóról, mindent lebombáznának, ami érkezésük előtti időkre esik. Képesek lennének rá, ellenállhatatlan vágyuk a béketeremtés. Bosszantásukra említem, nemrég sikerült kitapogatniuk modern műszerekkel Antarktisz szárazföldi partjainak cikcakkos vonalát a másfél kilométer vastag jég alatt. Előkerült egy ősrégi térkép. Olyan, mintha azt kopírozták volna le.
Háttérbe szorították az ezoterikus tanítást is, mert zavarta a „felvilágosodást”. A felvilágosodásnak becézett elsötétedés korszakát tekinthetjük egy nagy, terpeszkedő fának, amelynek a gyökere az ateizmus, lombkoronája a materializmus. Vagy fordítva, ha úgy tetszik. Árnyéka mindent beborított, leginkább a tudomány világát. Generációk nőttek fel, az új felfedezéseket is saját eszmerendszerükbe gyömöszölték, míg el nem jött a pillanat, amikor több nem fért bele. A természettudományok egytől egyig megfertőződtek. A mennyiségi szemlélet vírusa okozta a járványt, sosem látott riadalmat keltve. Mindent az anyagban láttak, abból vezették le a világ és az élet keletkezését is. A Teremtő trónjára ültették az evolúciót, azt is tudták, nincs két egyforma hópehely. Vajon honnan? A fülünkön be, a könyökünkön ki. Kevésnek jutott eszébe, hogy kételkedjen. Azért akadtak, csak nemigen jutottak szóhoz. Dolgozataikat a tudományos lapok nem közölték, s ez a szokásuk máig megmaradt. Ha mégis szóhoz jutottak valahogy, megbélyegezték és veszélyeseknek minősítették őket. Nem egyet közülük elmegyógyintézetbe zárattak. Csak egy példa Semmelweis.
A szellem és a lélek birodalmából kiszivárgott híreket sarlatánságnak tekintették, és kurtán-furcsán elásták a kutyát. Ők tudják, hova. Sokan keresték, megtalálták, vagy megtalálni vélték, köztük a modern ember, aki üzleti titokra hivatkozva nem árulja el, hogy hol. Sunyít, nem is ott kereste, ahol megtalálhatták volna. Ott keresték, ahol elásták, csakhogy elvitte onnan a kvantumfizika névre keresztelt hurrikán. Vajon hova? Oda, ahova a gömbvillám belecsapott.
„…felmentve érzem magamat attól a vádtól, hogy naiv embernek tartsanak, és így bátran kijelenthetem… anyag csak önmagában nem létezik. Minden anyag csak egy bizonyos erő által keletkezik és létezik, mely erő az atomrészecskéket rezgésbe hozza… azt kell feltételeznünk, hogy e mögött az erő mögött egy intelligens szellem létezik.” (Max Planck Nobel-díjas német fizikus, Firenze, 1944) Azóta a feltételezés következtetés rangra emelkedett. Most lépi át a valóság küszöbét, egyik lába benn van. Kopogott, tessék, Isten hozta, helyezze magát kényelembe minálunk!
Mit tegyünk mi, kisemberek? Semmit! Végezzük a dolgunkat, mint szoktuk, csak az irány legyen ellentétes azzal, mint amit az elnyomó hatalom diktál. Most azt mondják, a pályatévesztés jelenti a teljes életet. Velünk megjárják. Mi akkor tévesztettünk pályát, amikor rájuk hallgattunk, most szépen visszatérünk az eredeti utunkra. Legyen teljes ez a kurva, de gyönyörű élet! A fiatalok legyenek jól neveltek: otthon veszekedjenek, az utcán kicsókolózták magukat.

SZURKOS ANDRÁS