Díszpolgárrá avatás
Rodostó város, tartományi székhely tanácsa a múlt héten Beder Tibort, a Magyarok Székelyföldi Társasága és a Julianus Alapítvány elnökét díszpolgárává választotta. A viszonylag új keletű tisztség második elnyerője — az első is magyar, kecskeméti, s ez is a néhány évvel ezelőtti rodostói—kecskeméti igen termékeny kapcsolatokra utal —, Beder Tibor elsősorban nem székelyföldi tisztségeiért és Kárpát-medence szerte ismert teljesítményéért kapta a Márvány-tenger partjának és Trákiának egyik legnagyobb tömegrendezvényén, a háromnapos rodostói Cseresznyefesztiválon a rangos tisztséget, hanem azért a túlzás nélkül fantasztikus teljesítményért, amelyet a háromszéki származású székelyföldi magyar ember küldetéstudata alapozott meg.
A most kitüntetett már a diktatúra éveiben a kuruc szabadságharc legendás vezérének, II. Rákóczi Ferencnek, bujdosótársainak és Mikes Kelemennek a nyomába szegődött. Az első törökországi út megkísérlésére ezelőtt húsz évvel került sor. Zágonból elindulva többszöri nekifutamodással próbálta Törökországot elérni, amire csak a diktatúra bukása után kerülhetett sor.
Az első igazi útján — egyébként Hargita megyei főtanfelügyelőként — Rodostó érintésével az antaliai Macarköyig jutott el, rácsodálkozva a magyar megmaradás búvópatakszerű, jelképi értékű históriai ,,teljesítményére", amint a törökországi ,,magyarfalusiak" néhány évtized híján fél évezrede nyelvvesztés után is féltve őrzik magyarságtudatukat, és személyi irataikba büszkén íratják be a ,,Macar" (Magyar) szót. Rodostó második díszpolgára eme első út után ,,mentrendszerű" járatokat indított Törökországba. Összességükben az ő szervezésében a székelyföldiek, erdélyiek százai keresték fel a törökországi magyar emlékhelyeket, s ha ilyenek nem voltak, a török hatóságok és a lakosság önzetlen támogatásával maguk létesítettek. Így került csíkszentdomokosi székely kapu Macarköybe, Csernátonban faragott és az alkotók által felállított székely kapu a rodostói Magyar utca bejáratához, ezt megelőzően a budapesti Rodostó Alapítvánnyal és a Rákóczi Szövetséggel együttműködve háromalakos térplasztikai alkotás Rodostó sokhektáros tengerparti városligetébe, így állítottunk kopjafát annak a falucskának, Avsarinak a központjába, ahová gyógyvizes kúrára zarándokolt a Nagyságos Fejedelem és bujdosótársai. Rodostóban központi helyre került a török nyomdászat megalapozójának, a török ősnyomtatványok létrehozójának, a világi könyvkiadás elindítójának, Ibrahim Müteferrikának — Székely Ábrahám — Köpe Csaba által kisbaconi cserefából faragott, monumentális szobra.
Beder Tibor törökországi utazási élményeit és tapasztalatait könyvekbe, alkalmi kiadványokba foglalta, amelyek széles körben hordják jó hírét a történelmi és a most épülő török—magyar kapcsolatoknak.
A Beder Tibor szervezte törökországi tematikus kirándulásokon évenként száznál többen vesznek részt. Ennek igazi jelentőségét, a nemzeti tudat megőrzésében és építésében elfoglalt helyét akkor tudjuk érzékelni és értékelni, ha figyelembe vesszük azokat a Kárpát-medencei eróziós folyamatokat, melyeknek következtében a magyar nemzettudat sérül, satnyul, az elhalás felé hajlik, itthon magyar is marja a magyart, sem együtt, sem a határon innen és túl nem tud egymással közösség- és nemzetépítő békességben meglenni.
Ebben a vonatkozásban a török példa a nemzetépítő hazafiság valóságos mintagyűjteménye.
Rodostó város vezetése Beder Tibor Rodostó díszpolgárává választásában éppen a magyar nemzettudat építésében vállalt szerepét és eredményeit méltányolta, azt az erőfeszítést és teljesítményt, amellyel a két térség, Rodostó és Székelyföld lakóinak érzelmi és tudati közeledését műveli, s ezzel a rodostói városvezetés és a lakosság tiszteletét és elismerését is magáénak tudhatja. A magyar—török kapcsolatépítés kétoldalú: az évek során számos török küldöttség látogatott Székelyföldre, a vendégek ismerkedésen túl rácsodálkozhattak a török—magyar, különösen a székely—török közös szimbólumok (nap, hold, csillagok, életfa, tulipán stb.) meglétére és tiszteletére. Testvértelepülési kapcsolatok jöttek létre, és egyre több ilyen együttműködési forma születőben.
Ezeknek a létrehozásában a Magyarok Székelyföldi Társaságának partnere volt a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület. E sorok írója tulajdonképpen ennek az egyesületnek a képviseletében volt jelen a háromnapos rodostói Cseresznyefesztiválon, mely a trákiai törökök hatalmas kirakóvására, kereskedelmi, gazdasági és kulturális nagyrendezvénye. Képzeljünk el olyan rodostói Szent György-napokat, amelyen a felvonulók sokasága az árkosi bejárattól a szemerjai kijáratig sugárútszélességben lepné el a várost, s a hat-nyolc emeletes tömbházak ablakaiból tízezrek gyönyörködnének a látványban.
A kulturális programok kavalkádjában kiemelkedő szerephez jutnak a meghívott csoportok és együttesek. Idén Kecskemét és Sárospatak testvérvárosok delegátusainak és műkedvelőinek jelenléte mellett a koszovóiak, a macedónok és több ázsiai török nép is képviseltette magát. A rendezvény felvonulói több kilométeres színpompás tumultusban valósággal ellepték a Rodostót átszelő Főutcát, a 134 000 lélekszámú város lakossága ez alkalommal mintegy megduplázódik.
A székelyföldi küldöttség a fesztivál három napja alatt koszorúkat helyezett el a magyar vonatkozású emlékjeleknél, találkozókon vett részt, s a vendéglátó hivatalosságokkal együtt kijelölte azoknak az objektumoknak a helyét, ahová a közeljövőben új emlékjelek kerülnek. (Augusztusban százkét tagú erdélyi csoport, köztük tíz háromszéki érkezik rodostói, illetve trákiai vendégségbe. Programjukban újabb kopjafa elhelyezése szerepel annak a Rodostótól nyolc kilométerre lévő sárfürdőnek a helyére, ahová iszappakolásos gyógykúrára jártak a bujdosó magyarok, Gallipoliban, a törökországi partraszállás első állomásán székely kapu emlékeztet a magyarok jelenlétére.)
Beder Tibor díszpolgárrá avatásán jelen volt, és megindítóan emelkedett beszédben méltatta érdemeit Ahmet Aygün, Rodostó polgármestere, Erdogan Erkel, a rodostói tiszteletbeli magyar konzul, beszéd hangzott el az ankarai magyar nagykövetség és az isztambuli magyar konzulátus részéről is. A tolmács feladatkörét régi barátunk, Ali Kabul, a Rákóczi Múzeum igazgatója látta el. Beder Tibor török és magyar nyelven elmondott beszédét többször is nagy tapssal jutalmazták, különösen akkor, amikor ezek a szavak hangzottak el: ,,Székelyföldi magyarként és szomszéd falusi székelyként Mikes Kelemen évszázadok homályát átvilágító egyénisége tanított arra és tanítja ma is a zágoni, csíki, gyergyói, udvarhely- és marosszéki székely embert, hogy maradjon hű ahhoz a földhöz, ahol született. Ezt az üzenetet fogalmazza meg az alcsíki Akó kapunál emelt székely kapu felirata is: Házad lehet bárhol, de hazád csak itt van. Ez a haza a Székelyföld. Ennél fogva ezt a megtisztelő címet megosztom Mikes Kelemennel és székely népemmel, akik már 88 éve, hogy az ő hűségével élik életüket a Rodostóvá vált Székelyföldön. De »maradunk, akik a tegnap voltunk, vagyunk, akik voltunk, és leszünk, akik vagyunk« — ahogy ő írja 1726. június 16-án keltezett 74. levelében pontosan 282 évvel ezelőtt."
Rodostó és Székelyföld kapcsolata fantasztikus távlatokra nyithat kaput, amennyiben a tőlünk mindössze hétszáz kilométerre lévő, Edirne (Drinápoly) után a második nagyságrendű Márvány-tenger parti város ajánlatait, szolgálatkészségét igénybe vesszük. Az új sepsiszentgyörgyi és Háromszék megyei vezetésnek erre fel kell figyelnie, s addig kell lépnünk, amíg a páratlan iramú trákiai gazdasági és kulturális fejlődésbe kiváltságos helyzetünket érvényesítve bekapcsolódhatunk.
A témára még visszatérünk. Elöljáróban csupán annyit, hogy a török—magyar kapcsolatépítés többnyire népi és kulturális vonzatú alapozása megtörtént. Az idei Cseresznyefesztivál igényes reklámanyagában, például az egyik török és angol nyelvű szövegű fotóalbumban kivételes módon egyedül a magyar vonatkozású események és objektumok szerepelnek súlypontosan kiemelt helyen. A Müteferrika Parkban Ibrahim Müteferrika szobra, a hatalmas Központi Parkban Mónus Béla (Budapest) faragóművész háromalakos térplasztikai Mikes-alkotása szerepel. Tekirdag történelmi utcái között a Magyar utcára találunk. (Az itteni Mikes-ház és a Bercsényi-ház pusztulása a jelenlegi magyar kormányzat lelkén szárad.) A Rákóczi Múzeum és a rávezető csernátoni faragású székely kapu — ez ellen tiltakozott a budapesti kulturális minisztérium — a díszalbum fő helyére került. A Rákóczi Múzeum — Rakoczi Müzesi — az albumban három egész oldalt foglal el, s a török—magyar kapcsolatokban először Mikes Kelemen külön oldallal, portrészoborral és magyar nyelvű kéziratának hasonmás megjelenítésével szerepel. Tekintve, hogy a kiadvány kétnyelvű — török és angol —, a rodostói törökök nagyobb szolgálatot tesznek a magyar história és kultúra népszerűsítéséért, mint amire egyelőre mi képesek vagyunk. Rakoczi címmel nagy formátumú, krétázott papírra nyomott alkalmi újságot is kiadtak, ez török tollú írók magyar vonatkozású írásait és sok fotót tartalmaz. Jellemző, hogy a magyar emlékpontoknál buszmegálló-feliratok, irányítótáblák is jelzik, hogy merre vigyen az utunk. Rodostó polgármestere, Ahmet Aygün személyesen irányította a Müteferrika-szobor talapzatának elkészítését és a környezetrendezést, de arra már mi sem számítottunk, hogy ráadásként az egész teret a magyar származású, különleges képességű erdélyi férfiúról nevezzék el.
