,,Nevét különösen azzal tette halhatatlanná — írja Kelemen József —, hogy az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére az iskolás gyermekek bevonásával befásította azt a puszta területet, amely akkor a község legszebb pontjává vált.

Bizony-bizony, most ebben az erdőpusztító, fairtó világban különösen felértékelődik a bő száz esztendővel ezelőtti nemes cselekedet. Bagoly Béla iskolaigazgató az oázisteremtő emberek közé tartozik tehát, akik közül, sajna, ma már kevesen emelgetik köszönésre kalapjukat, mert hozzájuk hasonló egyéniségek, akik egy település arcát kívülről és a közösség lelkét belülről ilyen mértékben és ennyire tartósan képesek megváltoztatni, nem nagyon fogadják köszönésünket. Egyszerűen olyan kevesen vannak, hogy már szinte nincsenek. Szemügyre vettem a Bagoly-gyümölcsöst is, mely még a falusi tanodák csemetekertes idejéből való. A házat — Bagoly Béla unokájától tudom — budapesti mérnök tervezte. Kúriajellegű, de mégsem az. Valamikor úgy tartották, ez a falu legszebb épülete.

Nos, ezek az élmények küldenek az iskola öreg épülete felé, mert az eddig megismert együttes, a templomot körülölelő Erzsébet-kert, a Bagoly-porta háza-gyümölcsöse ezzel a vén és testes iskolaépülettel históriai, kulturális és lelki együttest képez, amelyből következtetni lehet arra az életvitelre, mely ezekben és ezek körül folyt, s meghatározta a község emberi és szellemi tartását.

Ugyancsak Kelemen József monográfiájából tudom, hogy a vallási és közoktatási miniszter 1874. június 3-án 2457. szám alatt kelt rendeletével ,,a községi iskolaháznak államsegély mellett leendő felépítését engedélyezte". Ugyanekkor több mint hétezer koronát utalványozott iskolaépítési célra. Erre a község a szükséges közmunkát készséggel megajánlotta. Ilyen előzmények után fogtak hozzá az építkezéshez, amelyet 1876-ban be is fejeztek.

A nagytestű épület tetőzete a kémény vonalánál meghajlott. Az iskolában Beder Győző igazgatót az öreg épület sorsáról faggatom. Tőle tudom meg, hogy 7,8 milliárd régi lejre nyújtottak be igényt az épület felújításához. Az 1977-es földrengés az épület szerkezetét is megrongálta, javítása ezért nagy körültekintést igényel.

Valószínű, nem csak a magam véleményét mondom, hogy az ilyen esetekben nagyon sajnálná az ember, még ha több pénzbe kerül is, ha — Kelemen Józseffel fogalmazva — a község legszebb pontjának szemet gyönyörködtető egységét ennek az épületnek a kiütésével megbontanák.

Sepsiszentgyörgyön a legutóbbi nagy földrengéskor a Székely Mikó Kollégium épülete súlyosan megrongálódott. Volt akkor olyan szakvélemény (?) is, hogy teljes egészében le kell bontani, mert vasbeton gyűrűbe foglalása és újjáépítése többe kerül, mint két ,,modern" iskolaépület. Nagy Ferdinánd akkori első titkárról szokás rosszat mondani, de tartozunk neki mint valamikori mikós diáknak annyival, hogy elmondjuk: a rontást-bontást megakadályozta, sőt, a rontó-bontó szándékú szakembereket is rendre utasította. Pedig az akkori történelmi városmagokat földrengés nélkül is megbontó politikai igyekezethez igazodva még jó pontokat is szerezhetett volna magának Bukarestben, ha a földrengésre hivatkozva lebontatja az épületet. Képzeljük el, mi történt volna a továbbiakban Sepsiszentgyörgy főterével, ha a város arcát meghatározó, szimbólumértékű építmény innen kiesik!

Ez a történet nem véletlenül jut Barátoson eszembe, tanulságai ma is érvényesíthetők. A mai technika előtt — így szokás mondani — nincs lehetetlen.

Az iskola új épületében a szűkös és minden pompa híján való irodában a mostani gyermeklétszám felől érdeklődöm. Beder Győző készséggel íratja ki az osztálylétszámok adatait. Mint helyi érdekességet emelem ki, hogy ebben a gyermekvállalást elodázó világban milyen örömmel tudnak szólni arról, hogy a barátosi Bibó József Általános Iskola jövője biztosított, mert a gyermeklétszám az I—VIII. osztályban kétszáz körül stabilizálódott. No, nem egymagában a községközpont szaporulata ez. Nem, a község falvaiból iskolabusz szállítja az V—VIII. osztályba a gyermekeket, sőt, van egy beiskolázási szempontból örökbe vett falujuk is, ez a Nagyborosnyóhoz tartozó Lécfalva.

A barátosi I—IV. osztályba tizenhét tanuló jár, az V— VIII. osztályba hatvanöt, ebből Várhegyről tizenkét, Cófalváról nyolc tanulót fogadnak. A térségben a teleki gyermekáldás a számottevőbb, itt negyvenhárom tanuló jár az I—IV. osztályba, ebből öt cigány nemzetiségű. Az óvoda harminchárom gyermekkel működik, a barátosi tizenhéttel szemben. A pákéi iskolásgyermek-utánpótlás: tizenkét óvodás, tizennégy kisiskolás.

Az érdekesség kedvéért mondom, hogy Barátoson — a jelenleg hozzá tartozó falvakon kívül — 1870-ben 139 iskolaköteles gyermeket írtak össze. A községnek egyetlen tanítója volt, Kocsis Elek. Antalfi Károly királyi tanfelügyelő kiszállt Barátosra, és felhívta az egyházközség figyelmét a második tanítói állás beállítására. Mivel ehhez az anyagiakat az egyházközség nem tudta biztosítani, a községi képviselő-testület úgy döntött, hogy a második tanítói állást saját bevételeiből biztosítja, s tanítónak megválasztották a mai iskola névadóját, Bibó Józsefet.

A tanulólétszám a későbbiekben is nagy a község népességéhez képest. 1905/1906: 145, a következő évben 149, 1909-ben 167, 1911-ben már 208, 1914-ben is 187 tanulója volt az iskolának.

Változik a világ: száz évvel ezelőtt még az volt a gond, hogy sok a gyermek, manapság, mint Barátoson is, örömtől fényesednek a szemek, ha az iskola létét biztosító gyermeklétszám megfelelő.

Még egyszer összenézem az öreg iskolaépületet a székely kapus Erzsébet-kerttel, ennek közepén a lombokkal takarózó templommal, szippantok az öreg akácos bomló virágainak illatából, s elképzelem, hogy ennek az épületnek a derekát is érdemes lenne fűzőbe — vasabroncsba fogni.