Egyre nehezebben lehet fához jutni – legalábbis megfizethető áron. Egy-két évvel ezelőtt a keményfa 150 lejes méterárát már igen magasnak találták a fával tüzelők, ma már a 250 lejt is le kell pengetniük egy méter tüzelőért, a legtöbb esetben nyírrel, fenyővel, égerrel, cserével vegyített bükkfáért. A helyzet azokban a településekben sem rózsásabb, ahol a szóbeszéd szerint „dől a falura az erdő”– még Kommandón sem, ahol évente több mint hat hónapig füstölnek a kémények.
A kommandói önkormányzat még év elején döntött a községi erdőkből kitermelt tűzifa sorsáról, elérhető áron, alig több mint nyolcvan lejért adta a tüzelőanyagot a lakosságnak. Az igény igen nagy volt, így a kommandói erdészettől kellett segítséget kérniük, hogy eleget tudjanak tenni a tűzifaszükségletnek – vázolta a helyzetet Kocsis Béla polgármester. A kommandói tanács nemrég valamivel több mint 300 köbméter lábon álló fa árveréses eladását hagyta jóvá. A mennyiségből 250 köbméter fenyő, 60 köbméter bükk, az árverés induló árát köbméterenként 200 lejben határozták meg – annak ellenére, hogy az erdészet még decemberben 147 lejes köbméterenkénti eladási árat javasolt. Folyamatosan nő a fa értéke, Kommandón is drága a zöld arany. A licitre kiírt famennyiség könnyen elérhető helyen van, az erdő jó, nem lehet elherdálni a község vagyonát. A fa értéke amúgy a községháza pénztárát gyarapítja, így minden ok megvan, hogy a lehető legnagyobb árat csikarják ki – hangzott el a gyűlésen.
A helyzet Zágonban sem jobb. Kis József polgármester már a tavasszal kijelentette: soha nem kértek annyian tűzifát, mint idén. A polgármesteri hivatal nem tud minden igényt kielégíteni, így a községvezető a közbirtokosságokat, erdészetet, nagyobb erdőtulajdonosokat kérte: vegyék figyelembe a lakosság lehetőségeit, adják elérhető áron a polgároknak a tűzifát.
Néhány évvel ezelőtt a fűrészárunak feldolgozott fenyő utáni hulladékot – a cándrának nevezett deszkaszéleket, a rönkvégeket, a fák csúcsát – fűtőanyagként értékesítették. A fűrészüzemekben örvendtek, ha valaki elviszi az akkor még értéktelennek tekintett maradékot, ha kellett, ingyen házhoz is szállították, csak ürüljön a gatterek udvara. Mára gyökeresen megváltozott a helyzet. A rétyi Schweighoffer gyár megjelenésével nagy változások következtek be a háromszéki fapiacon. A mamutcég mindent felvásárol, ráadásul igen magas áron. Egy zágoni fafeldolgozó képviselője elmondta: gyakran 350 lejt is kénytelenek adni az út mellé kitermelt fenyőrönk köbméteréért, így jól jön, mikor a Schweighoffer egy kötés cándráért kétszáz lejt is megad. Ennyit kell kérniük a lakosságtól is, másképp nem üti a széle a hosszát. Ilyen körülmények között nem csoda, ha például Szotyorban egy szekérnyi leszállított cándra ára eléri a 300 lejt is. A gyenge tüzelő nyáron jó szolgálatot tesz, de kérdés, mennyire gazdaságos télen – főként ilyen áron.
A Schweighoffer bőkezűsége nemcsak a lakosság számára tette nehezebbé a favásárlást, a fűrészárut előállító telepek közül is soknak be kellett zárniuk. Épp azért, mert Rétyen jól megfizetik a fel nem dolgozott fát, így a fakitermelők kerültek előnybe. Nem kell kis mennyiségeket szállítaniuk a fűrészüzemeknek, az osztrákok bármennyi fát átvesznek. Hogy mennyiért, az a szerződések megkötését megelőző tárgyalásokon dől el. Hogy nem kevésért, az biztos, másképp nem lennének tele a háromszéki utak a Schweighoffernek rönkfát szállító kamionokkal.
