Három művész tárlata a Lábas HázbanKépmások másképpen

2017. július 8., szombat, Kultúra

Fazakas Ildikó csíkszerdai képzőművész Időrajzok című installációja érzelmes emlékezés. Vásznai ablaksötétítőként állják útját a kitekintésnek. Nincs kilátás, csak miután belső képeinkkel megküzdöttünk. Archiválja a családi veszteségeket. A korán elvesztett családtagokat.

  • Fazakas Ildikó: Időrajzok, 2017
    Fazakas Ildikó: Időrajzok, 2017
  • Lakatos Gabriella: Anyám Éj királynője jelmezben, 2017
    Lakatos Gabriella: Anyám Éj királynője jelmezben, 2017
  • Siklódy Ferenc: Régi tv
    Siklódy Ferenc: Régi tv


Apja lótuszülésben, tele életenergiával, férfiúi önbizalommal, valahol lentebb zsírpapírra átnyomott fotómásolaton gyerekkori arcképe, melynek felét elmosta az idő, alatta holt húga portréja. Vagy egy másik sötétítőn, azaz vásznon a nagymama, a húg és az édesanya. Aztán összevissza varrt szálak mögül identitás nélkül derengő nőalak. És édesapjának pólyáskori fekvő fotómásolata, akárha ravatalon. Vagy a művész egyik keze, benne gyöngyvirágcsokor, a másikban fej nélküli embertörzs fotója, a fej helyén cérnaférccel szétválasztott szülők képi emléke. Trauma és távolság, családi történetek és nagy, néma fehér mezők, a legközelebbi hozzátartozók és saját idegenségének riasztó magánya. Száraz, aszketikus, nagyon visszafogott eszköztár, semmi póz, semmi pátosz, na és cérnavarratok, melyek kelletlenül bukkannak fel és beletrafálnak ezekbe az átmentett képekbe. Idézném Fazakas Ildikót: „...olyan rajzok, amik nem a hagyományos hordozóra, papírra készültek, és nem hagyományos síkszerű felületre. Vászonra, többnyire ceruzatechnikával rajzolt, kinagyított, másolt, de néhol fénymásolatról átnyomott fotókról van szó (mindkét technika alkalmazva). Installáció jellegű, függönyszerűen feltűzött lepedők rajzolt képi tartalommal. Ezek a rajzok személyes és igen intim jellegűek, lévén családi albumból kiemeltek, számomra nagyon fontos érzelmi tartalmúak.”
És nyilván a visszatérő, már-már rögeszmés gondolatok: „Örökli-e az ember a sorsát, vagy nem? Ismétlődnek-e a tragédiák nemzedékeken keresztül? E képzeletbeli enteriőr, ez a máshollétállapot még meddig tart távol a valós világtól, még mennyi életenergiánkat szívja el, meddig ölel ez a múlt szorosan és kérlelhetetlenül magához. Mikor enged végre  jelenünket megélni?”
De  nézzük, miként vagyunk minden meghozott döntésünkkel egészen sajátos jellegű következményeknek alávetve. A székelyudvarhelyi Lakatos Gabriella  technikai választására gondolok: Ő is családi fotókat dolgoz fel, ezeket a kereskedelemben található csomagolópapírokra írta át. Eszköztára vegyes: kollázs (csomagolópapír) tempera, ceruza, pasztell, s munkájáról szólva elárulja: „Nagy élvezettel rúgtam fel minden szabályt, még a sajátjaimat is, igazán felszabadító érzés volt. Nem igyekeztem, hogy szépek legyenek. Vagy a dekor-csomagoló látványából indultam ki, vagy álmot,  hirtelen átsuhanó gondolatot rögzítettem az első, eszemügyébe kerülő képi elemmel. A fiú, aki sokat ígér című képen a fiam, akinek rettenetes nagy esze és lelke van, a Menyasszony és vőlegény harci díszbent a papír ihlette, adódott a két fej. Anyám meghalt néhány éve. Soha nem elég korai számvetést készíteni.” Beszédes címekkel folytatom: Piros és zöld kislány, Lányok, akik majdnem egy napon születtek, Kislányok egyformában, Anya és lánya főzésre hangolva, Menyasszony, Anyám Éj királynője jelmezben, A szentpáli tavak emléke és Ahol a föld összeér az éggel – családi történetek. Könnyedén játszva vonalazza körül, firkálja össze alanyait, nem kíméletes, de annál érzékenyebb, sőt, helyenként egészen rafinált megoldásokra lel a csomagolópapír kihasználásában. A rég maga mögött hagyott mesterségbeli kérkedés csak töredékeiben lapul meg, csemegézni lehet ezeken a gyermetegnek tűnő „elrajzolásokon”. Nagyfokú őszinteség vegyül nagyfokú kiábrándultsággal, de mégis emberközelien, egy belső, rezignált öntudat kopogja ki magából a szeánsz asztaltársaságának – amely ez esetben mi magunk volnánk – üzeneteit egy máshollét kóborlásairól, visszafogott, már-már megkopott életérzéseit a kívül­rekedtség romos, gyommal benőtt tájairól. Játszadozik is magával és velünk. Tudósít, hogy merre tartunk, viccel is, ha kedve tartja, miközben az abszolút szabad játék szellemében alkotja, rajzolja, festi, ragasztja műtárgyait.
És ebben a „minden lehetséges” időszakban a két, eltűnő idő után forduló kolléganőjétől eltérő utat választva, a csíkszeredai Siklódy Ferenc egy időtlen „most” tapasztalatába beleoldódva, cselekvésre szántan, a művészet anyagi igazságát is szemmel tartva, a közös tapasztalat felé irányítja szándékát. Kész bármit felhasználni, laminált lemezre, bútorhátlapra fest úgy, hogy rongyba burkolt seprűt használ ecset gyanánt, festékanyagként nagy és gyors gesztusokkal hordja fel rájuk a közönséges szurkot. A Falunapok sámánkezén Krisztus stigmája tátong, a Szabad hely az egymást váltó nemzedékek szinte üres-fehér helyét idézi meg, a Nemes ember csapzott, önmarcangoló feje fölött a Haller-címer fogai jelzik kilétét, az Állattetem az útszéli, elgázolt állatáldozatokról indít el asszociációkat. De hagyományos festékkel is készülnek Siklódy-festmények, a fekete-szürke-fehér Régi tv című alkotásán a sötét képernyő amolyan szögletes fekete lyukként uralja környezetét, egy másik kép meg a másnapos ébredés fénycsodáját tolmácsolja széles gesztusokkal, szinte misztikus elfogultsággal.
A három kiállító művészben  talán mégis van valami, ami közös: tűnt idők fájdalom-élményeiből merítő őszinte vitalitásigényük, másságkereső spontaneitásuk mindannyiunkat megérint.
BOB JÓZSEF

A kiállítás megtekinthető július 28-ig keddtől péntekig 10–17, szombaton és vasárnap 10–14 óráig.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2017-07-08: Irodalom - :

Mátyás király és a beteg kisbéres (Kiscimbora)

Mátyás diák korában is sokat járta az országot, ismerkedett a nép életével. Egy alkalommal, ahogy vándorolt, meglátott egy jómódú gazdát, aki egyedül szántogatott. Kérdezte Mátyás:
2017-07-08: Kultúra - :

Czakó Gábor: Nyelvédesanyánk (Nyelvrégészeti bevezető)

 
A régész az ősök tárgyi hagyatékából olvassa ki a hajdaniak viselt dolgait. A nyelvrégész a nyelvben kutakodik ugyanezért. Különleges kincsesbányák a népdalok, közmondások, szólások, de a magányos szavak is! Jó előre bocsátani, hogy a nyelvrégészet nem a szavak eredetét, ilyen-olyan származását stb. kutatja, hanem a bennük rögzült jelentést, továbbá ennek kapcsolatait.