A gyermekjogról és gyermekvédelemről szóló, 2000/272-es törvény 28. és 90. cikkelye értelmében bármilyen, gyermeket érintő fegyelmezési eljárásnak a gyermek önérzete, méltósága tiszteletben tartásával kell történnie, fizikai büntetés semmilyen címen nem megengedett.

A fizikai erőszak legkönnyebben felismerhető formája a verés. Amióta ez erőszaknak minősül, nem lehet barátságos, ártatlan vagy hasznos.

Mi a verés, és melyek a következményei az erőszak szempontjából? Már 1964-ben Henry Kempe amerikai gyermekgyógyász felhívja a figyelmet a verés drámai következményeire. Fogódzó ahhoz, hogy lemondjunk a verésről mint hagyományos pedagógiai módszerről.

Mit jelent a gyermeken elkövetett erőszak? Fizikai és lelki szenvedést, amelyet egy felnőtt, a szülő okoz a gyermeknek. Akinek pedig törvény és Isten előtt kötelessége megóvni gyermekét minden rossztól.

Ha a gyermek elesik, és megüti magát, szintén fizikai szenvedésről beszélünk. Mi a különbség? Az, hogy az esésnél a fájdalom csak fizikai, és a szülők azonnal a gyermek segítségére sietnek, de a verésnél a gyermek magára marad fájdalmával, melyet épp az a személy okozott neki, akitől védelmet várna. És ez még nem is a legsúlyosabb. A verés megalázza a gyermeket, fejlődésében hosszú távú következményei lesznek, mert lelki sérülést is okoz. A rendszeresen megvert kisgyermek félénkké válik, nem mer kezdeményezni, és képtelen lesz később iskolai feladatait teljesíteni. Megtanul elbújni szülője elől, a büntetéstől való félelem miatt találékonnyá válik a hiba, a tévedés eltagadásában.