Meg szeretném kérdezni Kézdiszentkereszt polgármesterét, Pál Endrét: miért nem érvényesíthetem törvényes jogaimat az általa vezetett hivatalnál?
2016. július 15-én egy beadványt küldtem, amelyre még nem kaptam választ. 2016. augusztus végén felhívtam telefonon, akartam tudni, miért nem tartották be a 30 napos határidőt. A polgármester azt mondta, kérésem az asztalán van, de mivel a jegyző szabadságon van, amikor visszajön, akkor rendezik.
Eltelt nyolc hónap. 2017. március 16-án elmentem Kézdiszentkeresztre az adómat kifizetni, és akkor meggyőződtem, hogy kérésem még egy iktatószámot sem kapott. Vettem a bátorságot, és amikor az elöljáró visszajött a hivatalba, mondtam, hogy szeretném látni a kérésemet. Akkor is azt mondta, hogy az asztalán van, csak éppen nem volt annyi embersége, hogy ideadja, bár be tudjam iktattatni.
Nagyon nemkívánatos volt az én megjelenésem. Előre azt mondta, szabadnapos – mire én megkérdeztem, hogy akkor miért van a hivatalban. Utána a hangnemembe kötött bele – nem volt, amit nagyon szépen megköszönnöm –, majd azt firtatta, hogy miért nem egyeztettem időpontot. Hát, mert 2015. november 10-én, amikor időpontom volt – nekem, a testvéremnek és a sógornőmnek, valamint a prefektúra két küldöttjének –, a polgármester úr távol maradt. Annyira meg akarta oldani a kérésünket? Most, újabb 12 és fél hónap elteltével azt kérdezem: miért fáj az igazság? Időhúzással nem lehet a problémákat megoldani...
A következőkre szeretnék választ kapni: Kaloncsár visszaszolgáltatását mikorra tervezték? Átjavítgatták Gy. Lajos belépési nyilatkozatát, és nem tudják felmutatni az igazoló okiratot. Kik voltak az örökösök, akik ebbe beleegyezésüket adták? Hogy lehet egy magánterületen lévő tömbházlakást telekkönyveztetni hamis papírokkal? Zondáéknak miért nem jár, amit Csavarék megkaptak? És mi van a jegyző magánterületen levő garázsával?
Örökségem védelmében bátran kiállok. Tudom, mit jelent földet vásárolni, és amiért középparaszt szülők gyermeke vagyok, azt is megtapasztaltam, amikor 1962-ben csóré fenékkel maradtunk. Az ,,átkost” túléltük, és most, a demokráciában törvény van a visszaszolgáltatásra, csak a végrehajtás nagyon elakadt. Sajnálatos, hogy 2017-ben egy hetvenéves örökös még mindig az elkobzott javak visszaszerzésén fáradozik.
Dragomár Mária Margareta, Sepsiszentgyörgy
