Olvasom az újságban, az augusztus 4-ei Háromszékben, hogy ment, ment Vass Imre Kézdivásárhelyről, ment Csángóföldre, egyenesen Frumószára, a román tannyelvű iskolába. Vitt magával sok doboz magyar nyelvű könyvadományt meg székely zászlót, s elutasították, mi több, kipenderítették onnan.
Olvasom, s nem hiszek a szememnek.
Vass Imre elfelejtett szólni a magyartanároknak, hogy érkezik a magyar könyvadományával. És nem jó helyre ment. A magyar házban van magyar nyelvű könyvtár. Ez érthető. A román tannyelvű helyi iskolában magyar nyelvű tankönyvek vannak. Sokéves együttélés eredménye ez is.
És akkor jön valaki tiszta jó szándékkal, de a protokoll minimális betartása nélkül, székely zászlót lobogtatva Moldvában, s sértve távozik, majd kiírja az útján szerzett sérelmeit az újságba. Fényképpel. Amikor az iskola területén tilos fényképezni igazgatói engedély nélkül!
Vajon sejti, hogy mekkora kárt okozott? Az iskolában tanító magyartanárnak, a gyerekeknek, a takarítónőnek? Mert valakinek meg kell válaszolnia, hogy mit keresett ott...
Hogy nem tudtuk, hogy nem ismerjük, hogy jó volt a szándék, vajon érdekli-e ez az igazgatót, a polgármestert? Vagy csak bajt keverő magyarok leszünk a szemükben?
A legkevesebb, hogy tájékozódunk egy-egy ilyen adományozás előtt. Megkérdezzük, hogy milyen könyvekre van szükség, hogy ki van vakációban a helyszínen, hogy van-e egyáltalán szükség könyvekre jelenleg.
Ez az én véleményem.
Máthé Kriszta, Frumósza
