Az emberek életmenetét az élőhely földrajzi fekvése, a társadalom fejlettségi foka, a vallási szemléletmód, a társadalmi osztályokba, kasztokba való besorolás, az egyik vagy a másik nemhez való tartozás szabja meg, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A behatások széles skálája különféleképpen befolyásolta az életmód és az életenergia alakulását.
Nagy általánosságban véve: a különböző történelmi korok embere egy korszakon belül hasonló körülmények közt élt, legfeljebb a földrajzi eltérések módosították a szemléletet. Idővel a különbségek egyre nagyobbak lettek, és már nem beszélhetünk egységes életmódról, életszemléletről. Ahhoz, hogy megértsük mostani önmagunkat, szükségünk van a vázlatos történelmi áttekintésre.
Egy őserdei indián vagy egy nomád arab, mongol törzsnek az életmódja az élelemszerzés köré összpontosult. Létfontosságú volt még a közösség védelme, az utódok gondozása, nevelése. Mindez egybeszövődött a védelmező és támadó harcok sorozatával. Ez az életmód nagyjából azonos nagyságrendű feladatot rótt ki a férfi és a nő számára.
Az ember együtt élt és lélegzett a természettel, annyit vadászott és annyi földet művelt, amennyire a létfenntartáshoz szüksége volt.
A táplálékkal és a környezeti hatásokkal együtt megkapta a föld ,,őserejét". Az idő múlásának nem volt jelentősége, az éjszaka után a nappal következett, nyár után az ősz, munka után az ünnep — az elejtett vad, az ősi szellem, a természeti erők tiszteletére. A tudás, a harci tapasztalat, az ügyesség, a természet kincseinek alapos ismerete képezte a társadalmi rangsorolás alapját. Különös tisztelet illette meg az öregek bölcs tapasztalatát, tanácsát, a felelősségvállalás pedig kötelezővé vált a nagykorúsítási szertartások elvégzése után.
A félelem, a betegség része volt az életnek, de mindezt ellensúlyozta az erős hit és életöröm. Az életmód így kiegyensúlyozott volt, és mindenkiben volt kellő életenergia.
A középkor emberének életmódja már a szigorú vallásosság, illetve annak ellentéte, a ,,ma élek" elv köré összpontosult. A társadalmi ranglétrát már a hatalom — különösen az egyházi hatalom — és a vagyon birtoklása szabályozta. A kor ellentmondásaiból (fényűzés — kosz, tudás — tudatlanság, szegénység — gazdagság) valamilyen módon mindenki részesült. Az egymást érő háborúk, járványok az emberi sorsot végzetszerűnek, előre elrendeltnek tüntették fel.
A normalitás időszakaiban a táplálkozás még mindig változatos, a táplálék pedig kalóriadús volt.
Az életmódhoz igazodva az életenergia is nagy ingadozásokat mutatott. Egy adott határig a vallásos hit megsokszorozta ezt az energiát, később pedig az egyház által felállított merev határok miatt lecsökkentette. E korszakban a tudományok fejlődése lelassult, és az ellentétek közti vergődés — önsanyargatások és orgiák — még tovább fokozták a hiányt.
