A reformáció 500. évének jegyében a Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs munkacsoportja figyelmét a vegyes házasságban élő (katolikus és más felekezetű) családokra irányítja. Ennek szellemében négy városban tartanak család- és párkapcsolat-építő kétnapos rendezvényeket. Az első Sepsiszentgyörgyön zajlott szeptemberben, a másodikra Marosvásárhelyen került sor, a harmadikat Kolozsváron tervezik november 17–18-án, a negyediket november 25-én Brassóban. A háromszéki ökumenikus lelkigyakorlaton a belvárosi Szent József-plébánián Maros, Brassó és Kovászna megyei házaspárok, illetve egy jegyben járó pár vett részt. A rendezvény Bakó Mária családpasztorációs munkatárs és Kozma Ferenc–Bagoly Emese szervezésében jött létre az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával.
A sepsiszentgyörgyi születésű, jelenleg Remeteszegen szolgáló plébános, a Családpasztorációs Központ vezetésével megbízott Szénégető István előadása első felében kibontotta az ökumené témáját a II. vatikáni zsinat szellemében. Kiemelte: a családnak nemcsak az egyház felé, hanem az emberi társadalom felé is nyitottnak kell lennie, továbbá: „szavukkal és példájukkal a szülőknek kell elsősorban hirdetniük az evangéliumot a gyermekeiknek”. A vegyes házasságból fakadt családok kötelessége a közös keresztség követelményeinek megfelelően hirdetni Krisztust; s nem könnyű a feladatuk, az egységen munkálkodni.
Előadása második felében az egymásra figyelés: elfogadás, feddés, elviselés, hitre segítés témakörét bontotta ki. A hangsúly a hogyanon van. Egyensúlynak kell lennie az én, a mi és a mindenki között. Kérdés: mikor alkalmazkodjam, mikor érvényesítsem magam? Hol hagyjam abba egy társkapcsolatban az önérvényesítést, hol kezdjek alkalmazkodni? Ehhez öt jóra van szükség: jóindulatra, jó szándékra, jóakaratra, jóhiszeműségre és a jóra való törekvésre. Ha ezeket folyamatosan, kölcsönösen fenntartjuk, hosszú távon elégedetten és tartós szeretetben tudunk létezni – hangsúlyozta Szénégető István.
A Kozma család, Emese és Ferenc (25 év házasság) kalandos, mesés életútját hallgatva meggyőződhettünk, hogy ha két embert az Isten egymásnak teremtett, még ha sok viszontagság árán is, de a szeretet legyőzi a szeretetlenséget és a káros szenvedélyeket.
A Bagoly család, Melinda és Barna (19 év) a női és férfi különbözőségeiről beszélt. Kiemelték, válság akkor áll elő, ha meg akarjuk változtatni a másikat. A kompromisszumkötésben segít a párbeszéd, a dialógus. Előadásukban az intelligencia, az érzékenység és a szexualitás női és férfi vetületeit domborították ki. Az intelligencia a nőnél intuitív, a férfinál elvontabb; az érzékenység tekintetében fontosak a kis gesztusok, kis ünnepeket varázsolni a hétköznapokba; a kevés szó néha több. A szexualitás a nő számára nem sokat ér érzelmi töltet nélkül, lassabban, fokozatosan készül fel rá. A férfinál lokalizáltabb, hamarabb történik. A férfi nehezebben nyílik meg – tízből nyolc nő nincs megelégedve a férjével való kommunikáció minőségével –, ezért fontos, hogy a nő segítsen neki a minél több minőségi idő közös megélésében. Különbséget kell tenni a gyengeség és a különbözőség között. Fontos, hogy meg tudjuk őrizni a csodálatot a másik lélek iránt, úgy tekinteni egymásra, ahogy Isten tekinthet reánk. Örömet, gazdagságot is jelenthet a másság
(folytatjuk)
