A rendező személyes élményeiből, tapasztalataiból is táplálkozó kisfilm (hiszen Nagy Krisztina is az anyaországból költözött Székelyföldre) négy fiatalasszony ideköltözésének motivációit, na meg az eltelt idő tapasztalatait, a változás apró és mégis jelentős mozzanatait firtatja. Várkonyi Eszter, Gál Andrea, Várallyay Réka és Kátai Judit itt él és dolgozik közöttünk, jobbára saját szakmájukban maradva, de az anyai, háziasszonyi kötelezettségeknek is megfelelve küzdöttek meg a számukra nagy mértékben idegen közeggel. A helykeresés, a beilleszkedés az emberi és szakmai környezet megteremtése – hiszen nem elsősorban háztartásbeliekről, hanem aktív, szakmájukat is hivatásként értelmező fiatal asszonyokról van szó –, mind megismerhető az őszinte vallomásokból.
Az ideköltözés elsődleges motivációja természetesen érzelmi eredetű: követték választott (és őket választó) párjukat. Vagy úgy, hogy egy aligha értelmezhető belső hang (sokan sorsnak hívják) egy színházi produkció kapcsán ideszólította – mint ahogy Várkonyi Eszter színművésszel történt –, aztán itt találkozott a nagybetűs Ő-vel; vagy úgy, ahogy Várallyay Rékával történt, akit művészettörténeti terepmunkája közben ért a „végzet”, s családi és szakmai élete egy lelki, de fizikai értelemben vett otthonban (több száz éves bikfalvi kúriában) vált valósággá. Gál Andrea keramikus egy magyarországi műhelytáborban, Kátai Judit énekes pedig egy tusványosi koncerten ismerkedett meg „élete értelmével”, hogy aztán – némi útkeresés után – az ideköltözés mellett döntsenek.
Négy történet, amely egyszerű közvetlenséggel elmesélve a szó legnemesebb értelmében hétköznapinak tűnik. De – mint minden sorstörténet – egyedi, elsősorban azért, mert a „kifele” vándorlás jóval gyakoribb, a látszólag magasabb életszínvonal, a több lehetőség, na meg az addigi élet ezer szála általában a fordított utat jelöli ki az egymásra talált párok számára. A film legizgalmasabb részei így a beilleszkedés, a helykeresés és megtalálás, a szakmai élet folytatása vagy éppen váltása vonatkozásában bontakozik ki. Ami természetesen rendezett és bővülő családi háttér nélkül aligha lehetséges. A beilleszkedés egy mégiscsak más világba, amely nemcsak nyelvjárásban, de szokásokban, a mindennapi élet apró mozzanataiban is megmutatkozik.
Mert bármennyire is egy nyelvet beszélünk, a Kárpát-medence (sajnos szűkülő) magyar élettere(i) rendkívül változatos(ak), nem beszélve a nagyvárosi és a falusi életvitel különbözőségeiről. Szakma, munka, hivatás ide vagy oda, ezt a sokszínűséget – amely önmagában is nagy érték – csakis két ember egymás iránti szeretete tudja egységesíteni. S ebben a folyamatban a messziről jött feleségnek kell a legtöbb áldozatot meghoznia, ami általában a legtöbb áldás forrása is lesz családjaik, szűkebb és tágabb környezetük számára.