Égbe szálló fény-fohászunk,
édes Jézus, úgy fogadd,
miként zsoltárt zengő szánkból
hozzád szól az áldozat.
Ahol fáink tarka füstje
karikázza az eget,
apró hóban fagyos lábunk
toporgott már eleget.
Emelkedik jobbik énünk,
míg a másik visszahúz,
pendely alatt fehér vászon,
szűk nyakunkon csipkeblúz,
csizmánk szélén kicsapódott
só-térkép az út maga,
homlokunkon ott ragyog
az égi hírnök csillaga,
angyal súgta érkezésed,
eljöttünk, hát itt vagyunk,
tömjén tarka illatába
takargatunk, jó Urunk!
