Országos szinten idén is botrány kísérte az érettségit. Most nem a tételeket lopták ki a minisztériumból, mint korábban — nem volt rá szükség, megjelent a szaktárca honlapján —, hanem úgy puskáztak a gyermekek, ahogy nem szégyellték: klasszikus módszerekkel, a könyvformában kidolgozott tételek gépies lemásolásával vagy a korszerű, mobiltelefonos technika segítségével.
És néhány iskolában botrányba fulladt az érettség megmérettetése, mert a szülők vagy a gyermekek megunták, hogy nyaklótlanul kell fizetniük a protokollalapba, a felügyelő és dolgozatjavító tanároknak egyaránt, s a feljelentések eredményeként több intézményben a korrupcióellenes ügyészség nyomoz, hogy megtudja, kinek, mennyit fizetettek a szülők, és mily módon.
Tény, hogy az idei érettségin minden eddiginél több, 248 tanulót zártak ki a vizsgákról, s húsz pedagógust kellett helyettesíteni, mert túl engedékenynek bizonyult, pénzért vagy önzetlenül, de nem felügyelte kellő szigorral az írásbeliket. S mert puskázni, másolni lehetett, s a tanári szigor is városról városra, megyéről megyére változott, igen különös végeredmény alakult ki: Suceava, Mehedinţi, Konstanca megyében 98 százalék fölött volt a sikeresen érettségizettek száma, míg Ilfov megyében csak 38,5. Azt azért józan ésszel elképzelni nem lehet, hogy így oszlana meg az ész az országban.
Pedig tétje van ennek a vizsgának, az egyetemre való bejutás függ az eredménytől, s bár globálisan nézve idén több a meghirdetett hely, mint a frissen érett fiatal, mégis vannak menő egyetemek és szakok, ahová a magasabb érettségi általánossal rendelkezők fognak bejutni, s fennáll annak a veszélye, hogy a puskázó diák vagy a tanári kegy eredményeként magasabb médiát felmutató fiatal kerül be tandíjmentes helyekre. Innen a szülők felháborodása, és ezért álltak elő a már egyetemen tébláboló diákok, hogy vezessék vissza az egyetemi felvételi vizsgákat. Ami még ötlet szintjén is nevetséges, nem az egyetemre jutás feltételeit kellene ugyanis egy évtizeddel visszavetni, hanem az érettségi vizsga tisztaságát és méltóságát visszaadni.
Sajnos, míg a felnőtt társadalomban a csalás és lopás, a hazugság és félrevezetés sikknek számít, míg ezer számra vásároltak menő politikusok, üzletemberek diplomákat és doktori címeket, aligha lehet csodálkozni azon, hogy a gyermek puskázik, a tanár pénzt fogad el.
A baj csak annyi, mind a fiatal, mind a szülő, mind a tanár magát csapta be, s ennek árát valamikor valamennyien megfizetik.
