Miután a főcéhmester köszöntője elhangzott, a fiatal legény három pohár bort ivott meg, az első poharat az országot, a másodikat a várost, a harmadikat a céhet éljenezve ürítette ki. A három pohár bor sokszor megártott az alig 15—16 éves fiataloknak. Ez történt 1840-ben a Sepsiszentgyörgyi Csizmadia Céhnél tartott társpoháradásnál is, melyről így írt a nótárius a jegyzőkönyvben: ,,Egész czéh gyűlés tartatott 1840 jan. 9-én Szabó Dávid főczéhmester atyánk fia elnökletével. — Fekete István atyánk fia felpanaszoltatott azon hibájáért, hogy csizmadia mester legény Nagy Lázár és Kis Sámuel, mint hogy a társpoharazás végett, gyenge természetűek lévén, meg kapta a bor, le feküdtek egy kevéssé a hátsó házba, hogy aludjanak: oda ki ment egy nagy kötéllel, úgy meg verte őket, hogy erősen sírtak, s még tovább is verte volna, ha Jakots Jóseff atyánk fia ki nem talált volna menni, és hírt nem adott volna. Mely hibájáért midőn investigálta Nemes Czéhünk nagyon hibásnak ítélte, hogy azokat az ártatlan ifjú legényeket midőn aludtak, semmit őkegyelmének nem hibáztak, mégis oly erősen megverte, hogy 2 R. Forintot fizessen határoztatott."

A fenti eset a céheken belüli ősi szokásokat eleveníti fel, amikor a mesterek az inasokkal szinte azt tettek, amit kényük-kedvük diktált. Ezek a szokások a céhek alakulásától, a XII. századtól egészen a XIX. századig tartottak. A nagy történelmi változások — mint például a reneszánsz eszméi — sem érvényesültek a céh törvényeiben. Makacs konzervativizmusuk oda vezetett, hogy 1872-ben megszüntették a céhek működését.

A társpoháradás fennmaradt egészen az 1940-es évekig, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem verték kötéllel az ünnepelt fiatal mesterlegényeket.