Sepsiszentgyörgyön jelenleg közel száz felnőtt személy él gyámság alatt, akik többnyire szellemi fogyatékosságuk miatt nem képesek saját magukat képviselni hivatalos ügyekben – tudtuk meg a helyi polgármesteri hivatal gyámügyekkel foglalkozó osztályának tanácsadóitól. Bagoly Melinda és Barbócz Zsuzsanna elmondta, ha valaki olyan mértékben leépül szellemileg, hogy a családtagok vagy a környezetében élők úgy ítélik meg, nem képes reális döntéseket hozni saját ügyében, kezdeményezhetik a gondnokság vagy gyámság alá helyezést.
A személy állapotáról a család, egy közösség, a szomszédok, tömbházak esetében a lakótársulás tájékoztathatja a helyi szociális hatóságokat. Ez olyan esetekben nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség, amikor az ítélőképességét gyermekként elveszített személy betölti a tizennyolcadik életévét. Ha az illető szellemileg nem beszámítható, akkor törvényes képviselője, legtöbb esetben az egyik szülő dönthet hivatalos ügyekben. A gyámságot vállalhatja családtag, rokon vagy egy kívülálló személy, aki megfelel a törvényes követelményeknek.
A bejelentés után az érintett hatóság képviselője környezetvizsgálatot végez a jelzett személy lakhelyén, a bírósággal együtt pedig további próbákat gyűjtenek be: orvosi bizonylat, rokonok felkutatása, vagyoni helyzet stb. A gondnoki felügyeletet vagy a gyámságot a bíróság állapítja meg és nevezi ki a felelős személyt a helyzettől függően, a gyámhatóság ennek az ingyenes szociális szolgáltatásnak az érvényesítését és szabályos működését ellenőrzi.
A helyi gyámhatóság munkatársainak tapasztalata, hogy az ilyen ügyekben nagyon nehéz megfelelő megoldást találni, mert legtöbb esetben a pszichésen súlyosan beteg ember elhelyezése lenne leginkább célszerű egy olyan intézményben, ahol szakemberek foglalkoznak vele, de ilyenek nincsenek Háromszéken, és más megyékben is olyan kevés a hely, hogy ritkán sikerül beutalni valakit.
Sok kérés, kevés megoldás
Vass Mária, a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetője lapunk érdeklődésére elmondta: valóban súlyos a helyzet e téren, sok a kérés, és kevés a jó megoldás. Tavaly két idős személyt tudtak elhelyezni egy székelyudvarhelyi otthonban, a súlyos eseteket ellenben nehéz megoldani, mert a legtöbb idősotthon a szociálisan hátrányos helyzetűek befogadására rendezkedett be, nincs szakemberük, hogy a pszichés betegeket ellássák. Hiába szavatolják a törvények a polgárok jogát a szociális szolgáltatásokhoz, a meglévő szakosodott intézményekben felkínált helyek korlátolt lehetősége miatt mindenki egyéni megoldást keres. Ha az érintetteknek vagy a hozzátartozóknak nincs annyi jövedelmük, amiből fedezni lehetne egy beutalás költségeit, illetve ha nincsenek fellelhető hozzátartozók, akkor az területileg illetékes önkormányzatok felelőssége az egyedül maradt beteg elhelyezése – mondta a szociális gondozási igazgató.
Azok a háromszéki segítőszervezetek, amelyeknek otthoni beteggondozói szolgálata is működik, nem arra rendezkedtek be, hogy napi huszonnégy órás ellátást és felügyeletet biztosítsanak, a térségben levő idősotthonok – a sepsiszentgyörgyi, hidvégi, lemhényi, kézdiszentléleki – sem vállalják a szellemileg beszámíthatatlan személyek befogadását. Vass Mária elmondta, ha a korábban idősotthonba költözött ember az intézményben betegszik meg, és ott veszíti el szellemi képességeit, általában helyben tartják, és megpróbálják szakszerűen kezelni, de erre nincsenek megfelelő szakemberek a rendszerben.
Közös a felelősség
A Gyulafehérvári Caritas szociális ágazata által működtetett kézdiszentléleki Szent Klára Idősotthon vezetője lapunknak azt mondta, szakmailag nincsenek felkészülve az ítélőképességüket teljesen elveszített személyek befogadására, az enyhébb pszichés betegeket ellenben el tudják látni. Bardócz Annamária hangsúlyozta, bár szeretnének befogadni minden segítséget kérőt, nincs hely minden igénylő számára, otthonuk tizenhét férőhelyes, jelenleg huszonketten szerepelnek a várólistán.
A lemhényi Szentkreszty Stephanie Kórház Alapítvány ötven férőhelyes idősotthonában is telt ház van, s kilencen várakoznak, hogy ha hely ürül, beköltözzenek, de súlyos betegeket itt sem vállalnak. Kelemen Mária egységvezető lapunknak elmondta, környékünkön olyan alacsonyak a nyugdíjak, hogy a potenciális igénylők és hozzátartozóik nem igen tudják kifizetni a teljes hozzájárulást, ezért a szomszédos Brassó megyeiek kerülnek előnybe. Ott a magánintézményekben lenne hely az idősek számára, de az ellátás havonta ezereurós költséggel jár, ezért keresik a mifelénk gyakorlatban lévő, közel kétezer lejes megoldást – mondta a lemhényi otthon vezetője.
A pszichés betegek, demensek ellátása nagyon sokba kerül, pénzt senki nem áldoz erre a szolgáltatásra, pedig megoldható lenne akár intézményes, akár szakosodott civil szervezeteknek kiszerződött formában – állítja Papp Adolf, a Kovászna Megyei Vöröskereszt igazgatója. Ő az elmúlt huszonöt évben többször tett javaslatot arra vonatkozóan, hogy az önkormányzatok, a háromszéki állami szociális intézmények és segítő civil szervezetek fogjanak össze annak érdekében, hogy minden olyan területet tudjanak lefödni tevékenységükkel, ahol a szükség megmutatkozik. Azt látjuk, ez mindmáig nem sikerült, továbbra is nagy a lyuk a szociális hálón. Papp Adolf szerint a történet háromtényezős: az állam nem biztosítja a polgároknak a törvény alapján járó szociális szolgáltatásokat, a családoknak, helyi közösségeknek, önkormányzatoknak nincs elég pénzügyi erejük a helyzet megoldására, és mivel szellemi képességei korlátozása miatt az egyén nem tud hozzájárulni saját sorsa alakulásához, jövője bizonytalan. A megyei Vöröskereszt igazgatója szerint ez közös munka, de elsősorban azoké a felelősség, akik erre a célra pénzt ítélhetnének meg.
Annyi bizonyos, a témában érintett civil szervezetek – Caritas, Diakónia Keresztyén Alapítvány, Vöröskereszt, Mál­tai Szeretetszolgálat és a többiek –, valamint az állami szociális intézmények azért munkálkodnak, hogy a segítségre szoruló embert és hozzátartozóit segítsék, de a szociális ágazat fejlesztése nem része az utóbbi idők kormányprogramjainak.