Évekig készültünk a nagy interjúra, amelyben végre felidézi vándorszínészi múltját, ami egy kész regény volt… S nemcsak az, hanem az egész élete. Az interjú végül 2005 decemberében jelent meg, két újságoldalon, de az anyag, amelyet lejegyeztem, ennél bővebb. Sokat és felszabadultan, közvetlenül mesélt akkor.
Pályája is izgalmas volt, vándorszínészként, táncoskomikusként kezdte, azután Szentgyörgyre került, s egy röpke szatmári kitérővel élete végéig a Tamási Áron Színháznál dolgozott, a szerepek széles skáláját játszva bizonyította előadásról előadásra elbűvölő tehetségét. Rendkívüli szeretetnek örvendett a vidék színházkedvelő közönségének körében, több száz szerepén túl egy időben főként barátjával, Berkó Györggyel sokat haknizott is, ismerték és szerették mindenütt. Lakodalmakon, keresztelőkön, kis falvak kultúrházának zsebkendőnyi színpadán lépett fel, mosolyt csalva a legszomorúbb néző arcára is. Felsorolni is hosszú lenne nagy alakításait, én most itt hirtelen csak egy borús és nyomasztó időszak, a nyolcvanas évek eleje egyik nagy sikerét idézem. Akkor mutatta be a színház Erdman szovjet komédiaíró Az öngyilkos, avagy a véres hurka bosszúja című fekete komédiáját Seprődi Kiss Attila rendezésében. Botka egy küldöncöt alakított — itt volt egy bizarr fordítási hiba, egy elírás, Erdman küldöttről beszél, népi küldöttről, Botka küldöncöt, népi küldöncöt alakít, s amikor simlis sapkájában berobban a színpadra, s előadja sületlen monológját, szikrázni kezd a levegő!… A darabban tobzódott a harmincas évek idülten kretén szovjet világa, egyik szereplő sem volt a szó igazi értelmében normális, Visky Árpád egy melankolikus orosz értelmiségit alakított, néhány előadás után elvitte a szeku, bebörtönözték, s a darab gyorsan és sajnálatosan lekerült a műsorról…
Vagy ott van egyik kései sikere, a Hárman a padon, ahol ez az istenáldotta komikus tehetség, tragikusabb oldalait is felvillantva, mélakóros húrokat penget.
Egészen tragikusan hirtelen haláláig szerepelhetett, részt vett a színház utolsó nagy sikerű, Kisvárdán is méltányolt produkciójában, az Yvonne, burgundi hercegnőben. Valentin ki! Valentin be! — hangzik el számtalanszor az előadásban, s ő egy porszívóval adja elő magánszámait.
Valentin most már soha többé nem jön be, kinn maradt.
Onnan figyel.
Emlékét megőrizzük, s most a fennebb emlegetett interjú néhány részletével idézzük fel alakját.
