És eszembe jut, éppen tíz éve, 2008 januárjában a HVG-ben olvastam, hogy visszavonul Tom Lantos, a washingtoni képviselőház külügyi bizottságának az előző év novemberében megválasztott, magyar származású demokrata elnöke. „Múlt szerdán bejelentette: egy orvosi rutinvizsgálat nyelőcsőrákot állapított meg nála. Az 1928-ban Budapesten középosztálybeli zsidó szülők gyerekeként Lantos Péter Tamás néven született politikus a háborút egy Raoul Wallenberg svéd diplomata által védettnek nyilvánított házban vészelte át. Ifjúkori szerelmét, Annette-et vette feleségül. Két lányuk, tizenhét unokájuk és két dédunokájuk van. A családban Lantos Tamáson kívül mindenki a mormon vallás követője. Az AEÁ-ba 1947-ben érkezett, három évtizedig a San Franciscó-i állami egyetemen tanított közgazdaságtant. Az 1980-as kongresszusi választáson került a képviselőházba, ahol az emberi jogok szószólójaként vált ismertté...”
Humánus, tiszteletre méltó jellemzés a szoboravatáskor is elhangzott róla: ,,Küzdött az antiszemitizmus, a diszkrimináció, a népirtás ellen, és kiállt a nemzeti kisebbségek jogaiért.” Özvegyének vallomása is lélekmelegítő: „szíve egész életében Magyarországon volt, egyedül a szülőhazájában érezte magát igazán boldognak, ezért, amikor tehették, hazautaztak”. A Berzsenyi Dániel Gimnázium is büszke lehet néhai tanítványára, amint a családtagok, lányai, unokái is a Lantos nagy- és dédapára.

Ferenczy L. Tibor