Hálás lehet az a közösség, amely kiemelt tehetségű, életterét a képzőművészet világtérképére felíró művészt mondhat magáénak – és Kovászna városa büszkén is vallja magáénak Gazdáné Olosz Ellát, nem csupán azáltal, hogy utca viseli nevét, szobra a főtéren áll, a művelődési házban állandó kiállításon láthatóak alkotásai, hanem azáltal is, hogy szellemisége ápolásában és továbbadásában szerepet vállal – mondta a tegnapi kiállítás megnyitóján Gyerő József, Kovászna polgármestere. Gazdáné Olosz Ella művészetét előbb Vécsi Nagy Zoltán méltatta, kijelentve, hatalmas életműve rangját az a heroikus vállalása emeli, mellyel az autentikus népi művészet elemeit az archaikus világban felkutatta, majd művészetébe beleépítette. Úgy teremtett modern formanyelvet, hogy azt hitelessé is tudta tenni – emelte ki az EMŰK vezetője.
Szakolczay Lajos művészetkritikus – aki betegsége okán nem lehetett jelen – megnyitóbeszédét Gazda Zoltán tolmácsolta. Egy gyönge nő is lehet sziklaszilárd, ha tudatában van tevékenysége fölemelő erejének, állapította meg Szakolczay. Avval, hogy látni tanított, érzelmeinket hol megnyugtatva, hol fölkorbácsolva, a legnagyobbat tette: léleknyitogató közvetlenséggel beavatott minket a titokba. A magunk épülésére éljük meg az általa teremtett időt, amely akkor is romolhatatlan, ha a munka, a szenvedés koronázza, és akkor is, ha az égnek támasztott létra, írta a kritikus, aki szerint Gazdáné Olosz Ella tündökletes életművet hagyott maga mögött, és minden bizonnyal most is az égi szövőszék előtt ül komoly méltósággal, s a kis hazát és a nagy hazát is jelképezve szövi az emberiség álmait.
A megnyitóra összegyűlt nagyszámú közönségnek Gazda József meghatódva köszönte meg jelenlétüket, zárszóként pedig Vécsi Nagy Zoltán abbeli reményét fejezte ki, hogy e csodálatos kiállítás következő állomása valahol a nagyvilágban lesz.