A rendezvénysorozatot Szebeni Zsuzsa, a Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője nyitotta meg, és bemutatta Ari Santeri Kupsus budapesti galériatulajdonost, aki magyarországi tevékenységeiről beszélt, valamint arról, hogyan lehet egy vidéki épületbe, nevezetesen az iszkaszentgyörgyi Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastélyba virágzó kulturális életet lehelni.
Kupsus, aki tizenkilenc éve él Magyarországon, előzőleg Oroszországban, Lengyelországban és Szingapúrban is lakott. Budapestre költöztette jótékonysági intézetét, és nehéz anyagi helyzetben levő magyar festőhallgatókat segít folyamatosan. (Finnországban természetes, hogy az oktatás minden szinten ingyenes, és a finn állam havonta igen szép összeggel támogatja a tanulni vágyókat.) Később – jelentős magángyűjteményt felhalmozva – megalapította a Kupsus Galériát a magyar fővárosban. Magyarországon a kulturális rendezvények jobbára városközpontúak, ezért keresett egy olyan vidéki kastélyt, amelynek még finn vonatkozása is van, ugyanis ott volt 1944-ben Finnország nagykövetsége. A kastély csak a nyári hónapokban látogatható. A földszinten különböző tárlatokat és kulturális eseményeket szerveznek, az emeleten pedig muzeális tárgyak és bútorok vannak elhelyezve. A kastély és környéke különféle nemzetközi koncerteknek és művésztáboroknak ad helyet.
Az est második eseménye Baász Imre képzőművész szalonkiállítása volt. Lőrincz Lili méltatása szerint a jelen tárlat nem az ellenálló, lázadó művészt mutatja be, hanem a virtuóz, kísérletező formateremtőt. A grafika mindig egyszerre hordozza magában a helyit és az egyetemest. Baásznak a finn nemzeti eposz, a Kalevala Kriterion-kiadásához készült grafikáiban megjelenik a madár, a csőr, a lovas, a szigony, a kampó, a kötél, a rács és a rőzse motívuma. A kiállítást megtekintve bátran kijelenthetjük, hogy létezik egy olyan Kalevala, amely kicsit a miénk is.