Ha a szépséget a szeretet hordozná, akkor minden bizonnyal utolérhetetlenek lennének az ősi magyar szellemvilág aranyasszonyai, akik egy előadás erejéig megjelentek rohanó világunkban, mert dolguk van: tenniük kell azért, hogy életünkbe visszatérjen a szeretet. Feltámadásukat a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Furik Rita rendezte, AranyAsszonyok című bemutatója tette lehetővé.
Már a beavatás – indokolatlanul hosszúra nyúlt – pillanataiban érzi a néző, hogy itt valami szakralitás veszi körül, ezt a lányok gyönyörű fehér ruhája és a doromb hangja is fokozza. Egy kicsit zavart okoz, hogy bár az aranyasszony-minőség csak egyesek kiváltsága volt, itt mindannyian magukra ölthetik az ősi Deédes-köntöst, de minden bizonnyal ezzel is erősíteni kívánja a rendező a szeretet-minőséget. Az aranyasszonyok Babba Mária erejével gyógyítanak, óvják a fiaikat a háborúskodástól, ők a hagyományok hordozói, akik büszkén viselik a hétszépséget. A felvidéki karikázóban nemcsak a tánc pajkossága nyilvánul meg, hanem az élet körforgása is. Kár, hogy a halálmotívum elsikkad egy bábuval illusztrált jelenetben, ami által leegyszerűsödik az Ég és Föld közötti kapcsolat megteremtése, holott az is csak az aranyasszonyok kiváltsága. A menyasszony és a vőlegény határtalan szerelme egyik pillanatban légies, másikban földhözragadt, hiányzik az átmenet – tán szándékosan.
A fiúk botos tánca, a ritka magyar, a lányok könnyed és érzéki libbenése, a felcsendülő Kyrie (Jánó Tibor hangja felvételről), Erőss Judit Istenéneke, Vajda Katalin méltóságteljes vonulásai olyan mozzanatai az előadásnak, amelyek minden emberit és istenit magukban hordoznak. Hátborzongatóan szépek, egyszerűek és mégis összetettek. Mert minden bizonnyal Furik Rita és alkotótársai nemcsak az előadás sikerében gondolkodtak, hanem arra is törekedtek, hogy a próbafolyamat alatt a társulat átitatódjék a jóval, széppel, szeretettel, és a bemutató utánra is maradjon ebből a lelki batyuból. Ez azért is fontos, mert a Háromszék Táncegyüttesnek úgy kell hivatásosnak lennie – és ezt magas fokon teljesítik is –, hogy képzés hiányában a tánckar tagjai menet közben sajátítják el azt a tudást, amellyel a színpadra lépnek.
A Heveder zenekar a népi-, spirituális- és világi zenéből komponálta az előadás hangzásvilágát, olyan összhangban szólaltatta meg a különböző műfajokat, ami által nem csak kísérőzenét teremtett az előadáshoz. A Furik Rita tervezte ruhák önállóan is élnének egy kiállításon, a használt színek, anyagok, a szabás és varrás igényessége, minősége, miként a díszletként hosszan futtatott lengék, olyan szépséget kölcsönöznek a látványnak, amelyet ritkán látunk színpadjainkon.
Az AranyAsszonyok új színt hozott a Háromszék Táncegyüttes műsorainak palettájára, olyan érzések húrjait pengetve, amelyek gazdaggá teszik az ember életét. A társulat pedig nagyon szépen játszik ezeken a húrokon.
