Azon a találkozón, amelyen én is részt vettem, volt azonban egy érdekes mozzanat. Az érettségi után eltelt több mint félszáz esztendő alatt százszor is elénekelték azt az éneket, amely nélkül nincs magyar érettségi találkozó, s ennek ellenére az első strófa folytatása közben szókihagyásos lett a szöveg, elbizonytalanodott, majd megbicsaklott a verssor, s akkor a tanítónők egyike belekotort a táskájába, egy kis formátumú füzetet vett, elő és szomszédja arca elé tartva, mint templomban a zsoltárt, teljes biztonságérzettel és szövegtudással énekelni kezdték: ,,Búcsúzni kell most, cimborák, tovább, tovább / Az élet hív, a munka vár, itt az óra, meg ne állj, / Tovább, tovább, fel búcsúcsókra, cimborák!" És következett a harmadik, ennél még kevésbé vagy egyáltalán nem ismert strófa is, és percek alatt spontán módon megtanulták vagy újratanulták az idős tanító- és tanárnők a búcsúcsókra biztató érettségis diákéneket.

Mindezt egy kis zsebfüzetnek, táska-énekeskönyvnek, világi bibliának, dalosfüzetnek köszönhetően.

Kíváncsi voltam, ki és miért adta kezükbe az idős pedagógusoknak ezt az énekszöveges kottás zsebkönyvet?

Nem volt nehéz azonosítanom a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadót. Azt is megtudtam, hogy az énekeket László Attila válogatta, a sorozattervet — mert erről van szó — s a borítót Kisgyörgy Tamás nyomdaigazgató grafikus tervezte. A sorozat címe: Énekeljünk, énekeljünk. A kézdiszentléleki véndiák-találkozó hölgyei a sorozat második füzetét kotorták elő, s egymás örömére ebből ,,puskázták" ki az énekeket, s ahogy rákaptak az ízére, felvillanyozódott a társaság, és majdnem végigénekelték a dalosfüzet minden nótáját.

A következő napokban a Charta Nyomdánál akadt tennivalóm. Kisgyörgy Tamásnak meséltem a kézdiszentléleki élményről, aki nevetve mesélte a dalosfüzet születésének történetét. Eredetileg nem az idős korosztálynak szánták. Unokáit vidéki hétvégi háza felé fuvarozva a kocsiban a kislányok egyre-másra olyasmiket kérdeztek: hogy van az az ének, amelyikben a folyó elviszi a szappant? Óvodai ünnepségeken pedig azt tapasztalta, hogy nem énekelnek mindig míves dalokat az apróságok. A Charta a rétyi fúvóstábor számára is végez nyomdai munkákat. Kisgyörgy Tamás Kelemen Antalnak, a fúvóstábor zenei és szervezési dirigensének is elmondta tapasztalatait, s egyetértettek abban, hogy tenni kellene valamit. Aztán László Attila dolgozta ki a tervezett sorozat koncepcióját. Egy olyan énekesfüzet-sorozat indítására gondoltak, hogy az igazi zenei értéket ne csak az óvodai foglalkoztatás termeibe, hanem zsebkönyvként táborozásokra, kirándulásokra is magukkal vihessék a kisdiákok. Az is szóba került, hogy a sorozat a Kárpát-medence egészéhez szóljon, illetve a Kárpát-koszorún belüli és a moldvai magyarok népdal- és énekkincsét kottázzák a hozzáférhető áron forgalmazott kis füzetbe. Az első Torockó vidékének dalkincséből merített. A másodikban már újítással jelentkeztek: egy nyugat-magyarországi fejkendőszél öltéseivel illusztrálták. Az ötlet életrevalóságához kötődik, hogy a közös éneklés valaha rendszerint a kézimunkázáshoz társult. Az azsúröltés különböző formái, a középső csomózás, a zegzugban futó öltés, az átfordított azsúröltés s az ágöltés, a baranyai bujtatott díszöltések és magashímzés, a bekötés vagy pókozás minden bizonnyal, ha a szülők és az óvónők, a nagymamák érdeklődését a dalos füzetek felé fordítják, ez a generáció nem kerül a ,,manelés" zene fogságába, s öltéseikkel sem idegen mintákkal szurkálják a szálakat.

A kiadói ötlet életrevalóságát kell-e egyébbel bizonyítani, mint azzal, hogy az unokák számára szánt sorozat dalait a nagymamák, nagytaták is ebből a füzetből (is) éneklik. A füzet négylejes áron a Charta sepsiszentgyörgyi, a kulcsos házzal szembeni üzletében szerezhető be. Elfér zsebben, tarisznyában, s az ára tökmagra való pénz csupán.