Emlékeink és az életünk

2018. április 19., csütörtök, Család

Élményeink, megtapasztalásaink lehetnek jók vagy rosszak. Vagy arra törekszünk, hogy az emlékük ne éledjen fel életünkben, vagy az után sóvárgunk, hogy hasonló élményben legyen részünk. Egy biztos: öntudatunk és önértékelésünk szempontjából fontos felismernünk, hogy a múltunk nagyban befolyásolja jelenlegi életünket.

Legtöbben aránylag normális körülmények között nőttünk föl, a szokásos örömteli és szomorú eseményekkel. De tudatában vagyunk-e annak, hogy mennyire akarjuk megélni jelenlegi életstílusunkban annak az otthonnak a légkörét, amely sok évvel ezelőtt volt a miénk? Vagy talán pont az ellenkezőjét akarjuk?

Robert Brault amerikai író szerint „a legboldogabb gyermekkori emlékeinkben a szüleink is boldogok”. És ez az „örökség” valóban meghatározó lehet mai reagálásainkban.

Számos döntésünket, a helyet, ahol élünk, otthonunkat, az ételeket az asztalunkon és különösen a gyermekeinkkel való kapcsolatunkat befolyásolják emlékeink, és ezek nagyon egyszerű dolgok lehetnek.

Talán emlékszünk rá, mennyi­re zokon vettük, hogy mindent meg kellett ennünk, ami a tányérunkon volt, ezért ma megengedjük gyermekeinknek, hogy otthagyják az ételt. Vagy éppen ezért követeljük meg tőlük a „mindenevést”. Talán emlékszünk arra, hogy mennyire szerettünk volna focizni apánkkal, de erre soha sem volt alkalom, ezért mostanság sokat focizunk gyermekeinkkel. De az is előfordulhat, hogy ugyanazokkal az apánktól hallott szavakkal hárítjuk el fiaink meghívását egy labdapattogtatásra.

Az emlékeink szerepet játszanak abban is, hogy miként tekintünk mostani önmagunkra. Ha magányos gyerekek voltunk, hajlunk arra, hogy most is magányosnak lássuk magunkat, és mindenáron el akarjuk kerülni a magány lehetőségét.

Néha bizonyára rózsaszín szemüvegen át tekintünk vissza gyermekkorunkra, és tökéletesen gondtalan időszaknak látjuk. Most leterheltnek, kedvetlennek érezzük magunkat, de tudatosítanunk kell, hogy valójában azokban a napokban a jó kedvet, szórakozást mi teremtettük meg. Ez tulajdonképpen nem volt számunkra eleve adott. És nem volt minden annyira gondtalan – sok felelősségünk volt; majdnem olyan arányban, mint most.
Emlékezhetünk úgy is, hogy elnyomott helyzetben voltunk gyermekkorunkban, és borzasztóan törekedtünk biztonságra vagy anyagi javakra. Másrészt emlékezhetünk úgy, hogy nagyon sikeres gyerekek voltunk, és elbátortalaníthat, hogy azóta sosem értünk el akkora sikert – az emberekkel való kapcsolatainkban, munkánkban vagy otthon. Láthatjuk azt is, hogy milyen sokra jutottunk, és amikor visszatekintünk, nagyon meg vagyunk elégedve magunkkal, hogy olyan jól csináltunk sok mindent, figyelembe véve a körülményeket.

Tehát gyerekkori emlékeink befolyásolják, hogy milyen személyiség vált belőlünk, milyen kocsit vezetünk, milyen ruhát hordunk, milyen ételeket eszünk, hová megyünk üdülni, mik a kedvenc szórakozásaink, énekeink.

Egy dolgot biztosan mindnyájan megtettünk ifjú éveinkben: elképzeltük magunkat a jövőben. Most bizonyára rádöbbenünk, hogy akkor nagyobbnak, erősebbnek és szabadabbnak láttuk magunkat, olyannak, aki mindig képes maga dönteni. A valóság – amilyenek most vagyunk – mégis nagyon hasonló ahhoz, amilyenek akkor voltunk. Lehet, hogy a körülmények nem olyanok, amilyennek elképzeltük, és hiányzik az a néhány romantikus részlet, amivel annak idején kiszíneztük majdani életünket, de közben megéljük azt a régi mondást, amely szerint a gyermek magában hordozza – és később „világra hozza” a felnőttet.

Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 505
szavazógép
2018-04-19: História - Jancsó Árpád:

Dr. Salamon Ferenc András, a sokoldalú tanár

Egy pedagógus, aki szeretett tanítani, megsimogatta a nebulók fejét, tanáccsal látva el mindenkit, aki igazi sportszerető volt, akinek életpályáját talán még kollégái sem ismerték teljességében, aki meghatározó egyénisége volt a sepsiszentgyörgyi 2. számú Magyar Tannyelvű Középiskolának, 19 évig tanított az intézetben latint és történelmet.
2018-04-19: Család - Puskás Attila:

Hérics, hunyor… (Erdő-mező ajándéka)

Csukás István így kezdi Virágmondókáját: „Hérics, / hunyor, / iringó, / tavasz vizén elringó…” Valóban, a látványként szép, ízlelésre azonban nem ajánlott tavaszi hérics (Adonis vernalis) és bükköseink, fenyveseink pirosló hunyora (Helleborus purpuras­cens) a tavasz ajándéka több más, lélekvidító növényünkkel együtt. Mindkettő mérgező hatású, kevésbé a hérics (+), fokozottabban a hunyor (++), ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy ebben a vonatkozásban, valamint népi gyógyhatású növényekként használatukban, megítélésükben akár jelentős eltérés is lehet.