Távol álljon tőlem, hogy az összes külhoni magyar nevében beszéljek, se nem tisztem, se nem feladatom – csak a magam nevében tudok, és érzésem szerint kell elmondanom az alábbiakat.
Nem tudok szó nélkül elmenni a külhoni szavazókat ért támadások mellett, amikor is felróják nekünk a 95 százalékot, amit a Fidesz kapott tőlünk. Több fórumon – elsősorban a közösségi oldalakon, de nem csak – olyanokat lehet olvasni, hogy mi elárultuk a hazát, többé nem vagyunk magyarok (csak genetikailag azonosak), hogy megvezetett parasztok vagyunk, jogtalanul szavaztunk, mivel nem élünk az anyaországban, nem ott fizetünk adót, többé nem jönnek ide az árulókhoz turistaként, és így tovább, csak néhányat említek. Szeretnék ezekhez néhány gondolatot hozzáfűzni, kedves anyaországi testvérek.
Először is a külhoniak szavazati jogához, amit sokan megkérdőjeleznek és felrónak. Minden állampolgárnak joga és véleményem szerint kötelessége is, hogy szavazzon, szavazhasson.
Igen, azon lehet vitázni, hogy jár vagy sem állampolgárság a külhoni magyaroknak, azon viszont nem, hogy egy állampolgár szavazhat vagy nem! Mert ha ez így lenne, akkor elfogadnátok a kettős mércét, azt, hogy vannak másodrendű állampolgárok, ami ellen annyira tiltakoztok, ha az EU kerül szóba.
Azt sem feledhetem, hogy dédszüleim az akkor közös magyar Hazát gyarapították és védték!
Ugyanide kapcsolódik egy másik érv a külhoniak szavazati joga ellen: az, hogy nem az anyaországban élnek, nem ott fizetnek adót, így nincs joguk beleszólni a választásba, mivel nem közvetlenül érinti őket. Ebben van is igazság, meg nincs is. Igaz, hogy minket nem érint közvetlenül például a magyarországi adópolitika (most nézzen magába mindenki az anyaországiak közül, akik emiatt szavaztak így vagy úgy), de igenis, érint, hogy milyen kormány fogja képviselni az érdekeinket, köztük Székelyföld autonómiatörekvését, ha egyáltalán fogja.
Magyarán: igenis, érdekszavazók vagyunk, és egyben ellenszavazók is, akik nem tudjuk és nem akarjuk elfelejteni 2004. december ötödikét, amire most volt alkalmunk szabadon és érdemben válaszolni. Szavazatunk egyben a magyarországi baloldal kritikája is!
Felróják nekünk azt is, hogy meg- és félre lettünk vezetve. Ha igaz lenne, akkor sem hinném, hogy ez a félrevezetett bűne! És ez a legfájóbb nekem: feltételezitek, hogy húszból tizenkilenc külhoni megvezethető! Fogadjátok el a döntésünket, és tanuljatok belőle!
Én személy szerint a Fideszre szavaztam, a gyűlöletkeltő kampányuk ellenére is, amit nem tudok elfogadni és felvállalni, de egyszerűen nem láttam jobb opciót sem a magam, sem a külhoni magyarok számára. Nem mellékesen: a külhoni szavazatok nem döntöttek semmiről, még egy mandátumról sem. Ha minket ócsároltok, saját magatokat kritizáljátok, csak jó magyar szokás szerint kivetítitek másra, jelen esetben ránk, külhoni magyar szavazókra a sikertelenséget. Remélem és bízom benne, hogy egyszer valóban egymásra találunk!
Szakács Róbert,
Csákvár – Sepsiszentgyörgy