Csakhamar dél lett, erősen sütött a nap, s a szurok kezdett megolvadozni. Éppen akkor került oda egy kicsi egér, s indult a szurokból épült ház felé. Az egeret meglátta egy macska, avval megszökte magát, s rögtön elfutott az egér után. Nézi a kutya, hogy milyen világ kerekedett a háza körül, s hirtelen ő is elvetődött a macska nyomába.

Sylvester Lajos új könyve* — amely nem ismeretlen lapunk olvasói előtt, az elmúlt években számtalan hosszabb-rövidebb részlete megjelent — azért is érdekes ugyan, mert a kisemberek egymásba csúszó, egymást kiegészítő és folytató monológjai, történetei alulnézetből ábrázolják az elmúlt évtizedek eseményeit, de ezen túlmenően az író kommentárjai természetesen felül is írják, magyarázzák a háromszéki félmúlt eseménykerengőjét, mutatva, hogy mennyi még ebben a felkavaró, közös történetben a fehér folt. És itt kissé hosszabban idéznék egy bizarr és tragikus, de ,,szerencsésen" végződő történetet a könyv végéről: ,,Vántsa Károly édesapja, György a márkosfalvi, martonfalvi és hatolykai székely határőrség századparancsnoka volt.