S a költőkre nem figyel senki sem,
futom a reggeli járatot.
Sínek feküsznek szívemen:
nyikorgok, csikorgok, vágtatok.
Futom a reggeli járatot.

A múzsák tisztes … jegyszedőnők:
törődve állnak a vers alatt,
fejfákon színes fejkötők,
szívük mázsásra dagadt.
Állnak törődve a vers alatt.

Alkalmazottak valamennyien,
a gyatra alázat bért fizet.
Magunkba növünk csendesen,
az önvád  kéjesen liheg,
az alázat gyatra bért fizet.

De hát a múzsák és mi mind a költők!
(Megbámul egy fáradt asszonánc.)
Kötőfékek, balfékek, lókötők…
Homlokomon bogba gyűl a ránc –
fáradtan bámul egy asszonánc.