Vannak vidékek ahol ennyi maradt
Néhány szem por mely cipőnkhöz tapadt
Fenyő-csonkok mint betiltott ékezetek míg a moha
Rájuk fekszik és kimondja itt sem voltak soha soha
Mit a költők raktak tornyot az még áll egészben
Azt kell majd megőrizni valamiféleképpen
Látjátok vannak vannak még vidékek
Míg cipőnk is el nem kobozzák pribékek.
