Madarat még lát az ember, ha kirándulni megy, ám az ritka szerencse, ha épp akkor kerül lencsevégre, amikor zsákmányát viszi. Őzet, szarvast is többnyire csak elillanóban pillant meg a jámbor természetkedvelő, vaddisznó pedig igazán nem szokott pózolni az érdeklődőknek. Már csak ezek alapos szemügyre vételéért is megérte megnézni Bilek Ferenc magyarországi természetfotós és -filmes csütörtökön megnyílt kiállítását a sepsiszentgyörgyi Vadászati Múzeumban. No meg azért is, mert minden kép mögött egy történet is van, amelyet az alkotó szívesen megosztott az érdeklődőkkel.
A Vadon Egyesület szervezésében megnyílt tárlaton Szabó Fruzsina a művész két rövid írását is felolvasta – afféle lírai naplójegyzeteket a vihar utáni, illetve a tavaszváró csendről –, egy harmadikat maga Bilek Ferenc mesélt el. Munkáit Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója méltatta.
Demeter János elmondta: vannak képek, amelyeket nem a beállítás, a színek, az élesség vagy más szakmai erények miatt válogattak be, hanem azért, mert a legfontosabb pillanatban rögzítette őket a fotós. Egészében véve a kiállítás Európa legnagyobb ártéri erdejéből, a gemenci védett területből ad olyan ízelítőt, amelyet egy látogatás során senki nem kaphat meg. A madarak hajnali nyújtózkodása, az úszó őzek és vadmalacok, a sas karmában repülő gémfióka, a ködös őszben fülelő szarvas, a ropogós havon csörtető vadkan, a vízben elhajlott virágok, felszálló kérészek, szerelmes békák egy olyan világot jelenítenek meg, amely tündérinek látszik, de nagyon kemény próbára teszi a benne élőket. És a fotóst is, hiszen némelyik felvételre napokat kellett várni lesben állva...
Az állandó változásban levő ártéri vadont bemutató kiállítás szeptember végéig látogatható.
