Nem csak az érettségin buktunk el, hanem a medvekérdés kezelésében is – kezdte mondandóját Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint mímelt intézkedéseknél többre lenne szükség, ami egyébként azért van így – véli –, mert Bukarestnek nem fáj, amit itt, Székelyföldön nap mint nap bőrünkön érzünk.

Borboly hozzátette, a szerdai tusnádfürdői medvetámadás is megelőzhető lett volna, hiszen „már három hete könyörgünk, hogy el kell vinni innen a medvét, mert előbb-utóbb baj lesz”. (Azt az előadáson nem mondta el Borboly, de az MTI híre szerint Graţiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszter még szerda este engedélyezte az anyamedve elszállítását Tusnádfürdőről – bár nem amiatt, hogy emberre támadott, hanem azért, mert aznap este a tábor közelében a vonat elütött két medvebocsot, a feltételezések szerint a városban gyakran látott anya­medve három fia közül kettőt, és abban a szakemberek mind egyetértettek, hogy a bocsait elveszítő medve könnyen agresszívvé válhat. Az MTI Borbolyra hivatkozva azt is közli, az anyamedvét és megmaradt bocsát tegnap kellett volna elkábítaniuk és elszállítaniuk a zernyesti medvemenhely munkatársainak – hogy ez megtörtént-e, arról már nincs információ.) A Hargita megyei tanácselnök továbbá elmondta, a kormány felkészületlen a medvekérdés megoldására, a helyi hatóságok pedig, míg nem lesz decentralizáció, nem tudnak segíteni.

A maga során Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke a vadgazdálkodás fontosságát emelte ki, mint mondta, a létszámszabályozásban a vadászokra hárulna a legfontosabb szerep. Másfelől a medvék pontos létszámának megállapítása is gond, hiszen ahányan próbálják megszámolni a nagyvadat, annyi módszert alkalmaznak, egyik sem ismeri el a másik eredményét, és miközben emiatt vitatkoznak, évek telnek el, az ember-medve konfliktusok pedig egyre szaporodnak. Péter Ferenc szerint nem elég csak beszélni a medveproblémáról, valakinek fel kéne már vállalnia a döntéshozatalt is, ami a közösség javát szolgálja, anélkül azonban, hogy egy faj jövőjét veszélybe sodorná.

Mi, székelyek ezer, ezerötszáz éve megtanultunk együtt élni a medvével, tavaly óta annyi változott csak, hogy több a medve és az általuk okozott kár – kezdte előadását Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. A medvekérdés okait boncolgatva cáfolta azt, hogy azért lenne medveinvázió, mert csökkent az erdők területe, legalábbis Háromszéken hektárszámban nincs kevesebb erdő, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt – mondta.

Az igaz – tette hozzá –, hogy a medvék élettere átalakult, az összefüggő nagy erdőket mára feldarabolták, és az ember különféle gépekkel állandóan zajt kelt az erdőkben – mindennek az lett a következménye, hogy megszűnt a medvék embertől való félelemérzete.

Tamás Sándor is úgy vélte, a medvekérdés kezelését azokra kellene bízni, akik velük egy környezetben élnek, ne a bukarestiekre, akik képeslapon vagy a tévében láttak csak medvét, és pláne ne az Európai Unióra, hiszen hogy tudnának a brüsszeli illetékesek okos tanácsot adni, ha az EU államainak javában mára sikeresen kiirtották a barnamedvét. Tamás Sándor adatai szerint az EU medveállományának kétharmada Romániában él, az országban élő medvék kétharmada pedig Maros, Hargita, Brassó, Kovászna megye területén – a gond az, hogy kétszer, háromszor annyi a medve Székelyföldön, mint amennyit a medve élettere elbír, Háromszéken például a becslések szerint 1300–1400 medve él, kétszer annyi, mint amennyit elbírna a megye területe.

Szin János medvepásztor a medve másik arcát próbálta megismertetni a hallgatósággal. Ismertette a finnországi példát, ahol 2017-ben a medveturizmus hétmillió eurós bevételt hozott – ezt meg lehetne csinálni Székelyföldön is, a medvéből hasznot is lehetne húzni, és ebből a nyereségből a károkat is lehetne fedezni – hívta fel a figyelmet. Dezső László gyergyószentmiklósi medvepásztor szerint van reális lehetőség együtt élni az embernek a medvével, de ehhez az embernek be kell látnia, hogy nem szabad elvennie az állat életterét, nem szabad mértéktelenül letarolnia a medve táplálékául szolgáló erdei gyümölcsöt.

A hivatalosságok részéről tett lépésekről Szép Róbert, az Országos Környezetvédelmi Őrség főbiztosa számolt be. Felidézte, jó néhány évvel ezelőtt még a medvék kilövésére a vadásztársaságoknak leosztott kvóta volt megállapítva, ennek az volt a hátránya, hogy többnyire a nagy egyedeket lőtték ki, ami a medvék genetikai felhígulásához vezetett. Aztán három éve a technokrata kormány teljesen letiltotta a kilövést, azzal érvelve, hogy eljött az ideje, hogy magát szabályozza a medvepopuláció. Ennek meg az lett a következménye, hogy például a Szent Anna-tótól elszállított Sanyi medve helyett (amely megsebzett pünkösdkor egy vele szelfizni akaró turistát) most öt van a tónál.

A szakember elismerte, a környezetvédelmi minisztériumnál sem tudják pontosan, hány medve él az ország területén, de az bizonyos, hogy több, mint amennyit a terület fenntarthat. Hozzátette, a minisztérium megoldásokat keres, a végső cél eljutni odáig, hogy a medvepopuláció valóban önmagát szabályozza.

Akciótervet dolgoztak ki, melynek első lépése a medvék számának felbecsülése, de ezzel párhuzamosan is életbe léptetnek néhány intézkedést, például a tamponzónák visszaállítását, hogy a medvéket távol tartsák a településektől.

Szép Róbert szerint az elkövetkezőkben a vadásztársaságoknak megelőzési kvótát kellene kapniuk, akkor lenne egy gazdája a történetnek, akit adott esetben felelősségre lehet vonni. Másfelől a jelenleg észszerűtlenül zajló erdei gyümölcsszedés is szabályozásra szorulna, el kéne érni, hogy ne a multik vásárolják fel mértéktelen mennyiségben, hanem az önkormányzatok, a közbirtokosságok szabják meg, miből mennyit szabad leszedni. Végszóként pedig azt mondta, úgy látja, a minisztériumnak hamarosan döntést kell hoznia, és döntést is fog hozni, de – tette hozzá – sok időnek kell még eltelnie, amíg, akár a legjobb szabályozások esetében is, az ember újra megtanul együtt élni a medvével.