Ugyanazokról a problémákról beszélünk jelenleg is a MOGYE kapcsán, mint amiért 1990-ben diákszövetségi vezetőként ültünk az intézmény lépcsőin: a magyar gyakorlatokért és az egyetemen belül a magyar tagozat ügyeire vonatkozó önálló döntési hatáskörért – fogalmazott felvezetőjében a beszélgetés moderátora, Zakariás Zoltán. Az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei elnöke hozzáfűzte, azóta annyit változott a helyzet, hogy létezik egy törvény, ami ezt előírja, és amit nem tartottak be. Az oktatók és a vezetők megtették a szükséges lépéseket adminisztratív és igazságügyi vonalon is, de miután a törvény megszegéséről van szó, az ügy egyértelműen politikai lett, így az erdélyi magyar érdekképviselet feladata eljárni politikai síkon. Van-e jövője ilyen helyzetben a  MOGYE-n belül a magyar orvosi oktatásnak, vagy idővel elsorvad, kell-e folytatni, esetleg alakuljon egy külön orvosi kar a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen belül a magyar állam finanszírozásával? – tette fel a kérdést. A meghívott előadók, Szabó Béla orvosprofesszor, a MOGYE magyar karának vezetője és Brassai Attila professzor válaszai telt házas hallgatóság előtt hangzottak el.

Szabó Béla úgy fogalmazott, a MOGYE ügye akkor hal meg, amikor már nem beszélnek róla, s örömmel nyugtázta, hogy egy év kihagyás után idén ismét helyet kapott Tusványoson.

„Napról napra rosszabbul állunk, a magyar tagozat folyamatos súlyvesztésen megy át, elnyomásunk központosított” – szögezte le.

Bár többször fordultak a szaktárcához beadványokkal, azokra soha nem kaptak választ. Mindennaposak a visszaszorítások, s ez az oktatói testületre is rányomja bélyegét, mert a vezetőség szabja meg, ki lesz oktató – mutatott rá Szabó Béla, megjegyezvén, van köztük, aki kiáll a magyar tagozat mellett, mások ugyan a magyar tagozaton oktatnak, ám semmiféle sorsközösséget nem vállalnak, és ilyenekből egyre több van. Úgy néz ki, ez egy olyan kérdés, amiben odafent konszenzus van – fogalmazott.

A Petru Maiorral történő egyesítést a magyar kar lassú felszámolásaként értékelte, hiszen azáltal megszűnik a jogfolytonossága annak az egyetemnek, amelyet tulajdonképpen az erdélyi magyar orvosi felsőoktatásért hoztak létre.

Felidézte, a minisztérium hivatalos álláspontja az egyesítés témájában, hogy az egy spontán kezdeményezés, miközben a bekebelezésről többszörösen egyeztettek a tárca jogtanácsosaival az egyetem vezetői. Szólt az új, magyar oktatók hiányáról is, véleménye szerint ennek hatása az egyetemen kívül, Marosvásárhely közéletében is érződik majd.

Brassai Attila az intézmény szakmai mélyrepülésére hívta fel a figyelmet, amely a magyar és a román tagozatra egyaránt érvényes. Bár a MOGYE-t egykoron a legjobb egyetemnek minősítették az országban, amely felvette a versenyt, s egy ideig jobb volt, mint a kolozsvári román nyelvű orvosi egyetem, ma a szakmai leépülés csúcspontjánál tart, „egyre gyorsabban zuhanunk” – mutatott rá. Úgy vélte, az egyetemen létrejött oktatási rendszer a diktatúra öröksége, hiszen az a koncepció, hogy a jó oktató az utasításokat végrehajtja, így nem professzorokra, sokkal inkább adminisztrátorokra van szükség. Ez érvényesül az új oktatók felvételénél is, nem a kreativitás, a szakmai tudás a döntő szempont, hanem a szervilizmus. Véleménye szerint jelenleg nem egyetemként, hanem főiskolai szintű diplomagyárként lehet a MOGYE-ről beszélni. „Nagyon nehéz nem azt mondani, hogy süllyedő hajóról az egyetlen józan reflex leszállni. És nem látom, hogy a következő ötven évben ezt a hajót hogyan lehetne megmenteni a további sülyedéstől” – fogalmazott Brassai.

Szabó Béla hozzáfűzte, az egyetemen tömegképzés zajlik – a dékán kijelentése szerint „nem orvosokat képzünk, hanem jelölteket a rezidensvizsgára” –, így próbálnak túlélni, hiszen a Petru Maior nincs túl jó helyzetben. „Megpróbálta más felsőoktatási intézményeknek is eladni magát, de nem kértek belőle, nálunk pedig helyi kötelesség most a Petru Maiort megmenteni. Amikor feltettük a kérdést, hogy miért, azt a választ kaptuk, hogy a tízezer feletti hallgatójú egyetemek kiemelt támogatást kapnak. Egyetlen jogszabály sem írja ezt elő” – mondta.  Hozzáfűzte, a MOGYE egyébként jól finanszírozott, többek közt azért, mert a magyar diák után kétszer annyi finanszírozás jár az államtól, mint a románok esetében. „Cserébe ez az egyetem nem adja meg azt a magyar oktatást, amire pénzt kap” – szögezte le.

A magyar kar vezetője úgy látja, az egyesítés tényét régen eldöntötték, sőt, beleegyező nyilatkozatok is elhangzottak, ők azonban peres úton keresik igazukat, mert a bekebelezés a magyar orvos- és gyógyszerészképzés végleges felszámolását jelenti.

Egy, a Sapientián belül történő új orvosi kar létrehozása kapcsán úgy fogalmazott, konkrétum hiányában nem igazán van miről beszélni, de úgy értékelte,  mindenképpen serkentőleg hatna az ügyre egy alternatív megoldás. A téma kapcsán szót kért a hallgatóság soraiban ülő Tőkés László EP-képiselő, az EMNT elnöke, aki úgy fogalmazott, túl nagy a csend mind a sajtóban, mind a politika terén ebben az ügyben. „Véleményem szerint óriási mulasztást követ el az RMDSZ ebben a kérdésben, a Petőfi–Schiller Egyetem tragikomédiáját juttatja eszembe a mostani állapot. Akkor sem álltak ki a magyar nyelvű oktatás mellett, azóta sem, mi kell figyelmeztessük kívülről, hogy tartsa be programját az RMDSZ” – fogalmazott. Tőkés szerint nincs helye megalkuvásnak, ezért indították el petíciójukat a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés teljes körű helyreállításának célkitűzésével. „Más cél nem lehet, mert az már megalkuvás” – jegyezte meg. Mint mondta, nem szabad hagyni, hogy ugyanarra a sorsra jusson a MOGYE, mint a Bolyai-egyetem az 1959-es egyetem­egyesítés idején. „Ez alapvető álláspont kell legyen, és ebbe az irányba kellene politizálnunk, de nem találjuk a politikai összefogás módját, lehetőségét” – mutatott rá. Meglátása szerint a Sapientia-alternatíva csak mentőöv, s ha már minden kötél szakadt, akkor kell valamilyen megoldást találni. Felidézte ugyanakkor, hogy a MOGYE-n kialakult helyzet okán júniusban levelet intézett Orbán Viktor miniszterelnökhöz.

Ugyancsak a hallgatóság soraiból szólt a témához a Kárpát-medence magyar oktatásának fejlesztéséért felelős helyettes államtitkár is. „Úgy tekintjük és konstatáljuk, hogy minden kötél szakadt, a jelenlegi egyesítési törekvés a Petru Maior Egyetemmel nem egyéb, mint hullagyalázás” – fogalmazott Lőrinczi Zoltán. Jelezte azt is, a magyar kormány maximális felelősséggel kezeli a jelenséget, Tőkés László levelére pedig elkészült a válasz. Az üggyel egyébként sokkal behatóbban foglalkoznak, „befejezett tényként tudom mondani, hogy terv van a hogyan továbbra” – összegezett.