Szó szerint nem bírtak magukkal az RMDSZ-es tanácstagok a baróti testület megalakulását követő első rendes ülésen. A szövetség emberei még az élő fába is belekötve próbálták bizonygatni, hogy ők igenis, felelősségteljesen végzik munkájukat, jó városgazdaként tekintetük egyetlen fránya vesszőn sem siklik át, s ők márpedig nem hiába kapták a mandátumot, hiszen kiváló szakemberek. Agresszív magatartásuk nem sok jót ígér Barót számára: jól láthatóan arra törekednek, hogy bebizonyítsák Nagy István inkompetenciáját, s ennek érdekében készek minden városfejlesztő határozatot leszavazni, a sikertelenségeket pedig a városvezető nyakába varrni. Csak arról feledkeznek meg, hogy elsősorban nem Nagy Istvánon csattan az ostor — talán majd négy esztendő múlva —, hanem Baróton és polgárain. Megtörténhet, hogy úgy gondolják: ,,rossz" voksolásuk miatt őket sem ártana megbüntetni.
Az ülésen a napirend elfogadásakor arra hivatkozva, hogy hibákat tartalmaznak, illetve nem kaptak megfelelő információkat, négy pont tárgyalását elutasították. Ebből kifolyólag megtörténhet, hogy a Baróti Szent Adalbert Egyesület elesik a Román Szociális Fejlesztési Alap támogatásától, a város a Rózsák terének környékén levő utcák, járdák, zöldövezetek hatszázezer dolláros felújításától, a halmozottan sérült gyermekek nevelésével foglalkozó Hisszük, hogy Fontosak Egyesületnél pedig továbbra is a szükségesnél kevesebb oktató dolgozhat. A városfejlesztési stratégiát azért nem voltak hajlandóak elfogadni — bár a könyvnyi dokumentáció rendelkezésükre állt —, mert készítője nem mutatta be nekik személyesen...
Nagy István polgármester többször is arra kérte az RMDSZ-eseket, hogy mondják meg konkrétan, mi a kifogásuk — hiszen másként nem tudja kijavítani a hibákat —, de csak olcsó kifogásaikat hangoztatták. ,,Szakértelmükről" leginkább akkor tettek tanúbizonyságot, amikor pénzügyi vagy jogi kérdésekről esett szó. Jól példázza ezt, hogy a pénzügyi bizottság elnökének, Pál Szilágyi Zoltánnak kétszer is el kellett magyarázni: egy bizonyos pénzösszeg nem azért szerepel negatív előjellel, mert azt még tavaly elköltötték, hanem mert egy időközben megjelent törvény értelmében a költségvetés egyik fejezetéből át kellett tenni egy másikba, így természetes, hogy ahonnan kivették, onnan hiányzik. Azt is nehezen értették meg, hogy a törvény értelmében a költségvetés-módosításnál nem javasolhatnak módosításokat, mindössze annyit tehetnek, hogy elfogadják vagy elutasítják az előterjesztettet.
A szövetség embereinek még egy igencsak időigényes vesszőparipájuk van: mindenről, amit nem értenek, nem ismernek, vagy nem akarnak érteni/ismerni, írásos beszámolót kérnek. Nagy István megpróbálta elmagyarázni, hogy az ülésre kért hatoldalas dokumentum megszerkesztése az egyik alkalmazottnak többnapos munkájába került, így ha továbbra is ragaszkodnak ehhez a megoldáshoz, és nem hajlandóak beérni a szóbeli felvilágosítással, a hivatalt gátolják, s okoznak pénzben is kifejezhető vesztességet.
Az első tanácsülést követően kijelenthető, hogy a baróti tanácsban béke sosem lesz, harctér, illetve vér és áldozat viszont bőven.
